Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szombat van, 2020. október 31. Az év 305. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 738126. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Bannon európai álma veszélyes

Bannon európai álma veszélyes Bannon európai álma veszélyes

Úgy látszik, a nyugati sajtó legalábbis egyik új kedvence Steve Bannon, a szélsőjobboldali populista amerikai véleményformáló. Tegnap még a londoni The Telegraph cikkét szemléztem, amely a Daily Beastnek adott Bannon-interjú alapján arról szólt, hogy Donald Trump amerikai elnök korábbi stratégiai főtanácsadója új alapítványt hoz létre Európában.

Ma reggel a Politico című amerikai lap európai kiadásának azon az írásán akadt meg a szemem, amelynek a szerzője Patrick Gaspard, a Nyílt Társadalom Alapítványok elnöke. Gaspard kiábrándítónak és veszélyesnek minősíti Bannon európai álmát. Van oka ezt mondani, hiszen Bannon a maga populista alapítványát kimondottan a Soros György által létrehozott és Gaspard által vezetett Nyílt Társadalom szellemi műhelye kihívójának, vetélytársának szánja az öreg kontinensen.

Gaspard fő üzenete az, hogy a hagyományos európai pártoknak gatyába kell rázniuk magukat, el kell dönteniük, mit is akarnak – illetve az alapítványi elnök elegánsabb kifejezésével élve: meg kell határozniuk prioritásaikat – a jövő évi európai parlamenti választásokra való felkészülés közben. Bannon próbálkozása veszély az európai demokráciára nézve, és arra kell, hogy ösztönözze a progresszíveket, növeljék erőfeszítéseiket az Európai Unió alapértékeinek védelmében.

Gaspard szerint Bannon elképzelése egyfelől az európai politika meg nem értéséről tanúskodik. Végül is 27 uniós tagország 24 nyelvet beszélő nacionalistái aligha fognak egy amerikai szédelgő dallamára összehangoltan táncolni. Másfelől azonban annyit elérhet Bannon, hogy az EP-választások nyomán az euroszkeptikus blokk megbénítsa az Európai Parlamentet. 

Az unió egyik gyenge pontja – írja Gaspard –, hogy a politikai pártok évtizedek óta mellékesnek tekintik az Európai Parlamentet, helyette a nemzeti parlamentekbe küldik a legjobb jelöltjeiket, és oda csoportosítják fő erőforrásaikat. Ez lehetővé tette a politikai élet peremén levő csoportoknak, hogy bekússzanak az Európai Parlamentbe: olyan szélsőjobboldali csoportok, mint az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja, a francia Marine Le Pen Nemzeti Gyűlése (korábbi nevén Nemzeti Frontja), illetve az Alternatíva Németországnak az Európai Parlamentet használta ugródeszkának ahhoz, hogy kiterjessze hazai hallgatóságát és befolyását.

Ha a hagyományos pártok a jövő évi választásokat is másodrangú eseményként fogják kezelni, akkor a szélsőjobboldal megbéníthatja az Európai Uniót – figyelmeztet a Politico szerzője. Rámutat arra, hogy az Európai Parlament működőképességének a megakadályozása útját állhatja új tagok felvételének, társulási megállapodások megkötésének, az uniós költségvetés elfogadásának, illetve annak, hogy szankciókkal sújtsák például a vele szemben agresszív Oroszországot vagy azokat a tagokat, így Magyarországot vagy Lengyelországot, amelyek fittyet hánynak az EU szabályaira.

Bannon úgy gondolja, amerikai pénzzel felhasználhat olyan ügyeket, mint a migráció, manipulálhatja a közösségi médiát az EP-választás kimenetelének befolyásolására. Célja olyan szélsőjobboldali szuperblokk létrehozása, amely tömöríti az idegengyűlölő, az EU-ellenes és az önkényuralomra hajló pártokat, Itáliától Lengyelországig. Azt mondta híveinek, hogy a rasszizmus vádját „érdemrendként” kell viselniük. Hiperszuverenitást hirdet, és azt akarja elhitetni a megrémített polgárokkal, hogy falat húzhatunk önmagunk és a világ közé, hogy következmények nélkül áshatunk árkokat, és felhúzhatjuk a csörlős hidat.

Patrick Gaspard a Nyílt Társadalom Alapítványok nevében partnerséget kínál azoknak az európaiaknak, akik elkötelezettek a hosszú, fáradságos küzdelem mellett annak érdekében, hogy érvényesüljön a gazdasági befogadás, és az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés.

Mint a szerző írja, nem tudható, milyen eredménnyel jár majd Steve Bannon Európában, de az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy alvajáróként besétáljon egy újabb politikai válságba, és az Európai Parlamentnek kulcsszerepe van abban, hogy az unió demokratikusabbá váljék.

Jacob Schapiro amerikai geopolitikai elemző véleménycikke az EurActiv című brüsszeli uniós hírportálon jelent meg Washington és Moszkva kapcsolatának állásáról a Helsinkiben tartott Trump–Putyin-csúcstalálkozó után. A cikk egyik fókuszpontjában Ukrajna áll, és a szerző álláspontja abban a tömör megállapításban összegezhető, hogy míg az Egyesült Államok számára Ukrajna fontos, addig Oroszország számára a minden.

Schapiro szerint: amikor Ukrajnában elzavarták az oroszbarát elnököt, akkor elhintették egy súlyosabb amerikai–orosz konfrontáció magvát. Ahogy fogalmaz, az egy dolog volt, hogy korábban az oroszok elvesztették ütközőzónaként Lengyelországot, illetve Magyarországot. Az Oroszországgal határos Ukrajna elvesztése azonban túl soknak bizonyult. Az elemző úgy véli, Moszkva most nem engedheti meg magának, hogy ő szítsa tovább a feszültséget. Jövőre elnökválasztást tartanak Ukrajnában, és még ha nyugatbarát államfő lesz Kijevben, az is tolerálható Oroszország számára, amíg Ukrajna gyakorlatiasan fogja fel a vele való viszonyt, és nem törekszik nyílt ellenségeskedésre. Oroszország számára elfogadható az ukrajnai konfliktus jelenlegi befagyott állapota, de a gyengeség további jelét nem mutathatja, és ezt fontos szem előtt tartani az amerikai-orosz kapcsolatok elemzésekor – írja Jacob Schapiro.