Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma kedd van, 2022. december 6. Az év 340. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 738892. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Orbán gátlástalanul megzabolázta a közszolgálati médiát

Orbán gátlástalanul megzabolázta a közszolgálati médiát Orbán gátlástalanul megzabolázta a közszolgálati médiát Orbán gátlástalanul megzabolázta a közszolgálati médiát

A német alkotmánybíróság elnöke úgy érzékeli, hogy nem csupán Magyar- és Lengyelországban, hanem Németországban is erősödnek a kételyek a jog jelentőségét és az igazságszolgáltatás szerepét illetően, ám a jogállam megerősítéséhez új bizalomra van szükség.

A Die Zeit tudósításában olvasható: Voßkuhle Lipcsében, a jogászkongresszuson tartott előadásában hangsúlyozta, hogy demokrácia és jogállam szorosan összetartozik, és ez a kettő német földön nem csupán az egyik legliberálisabb államot tette lehetővé a náci rémuralom után Európában, hanem igen magas jólétről, illetve társadalmi egyenlőségről is gondoskodott. Viszont ha megbomlik az összhang közöttük, akkor a következmények jól láthatóak a magyaroknál és a lengyeleknél. De a németeknél is fokozott nyomás alá kerül a jogállam.

A magyar és a lengyel fejlemények azért nyugtalanítóak a német állam számára is, mivel az európai jogrend a kölcsönös bizalmon alapszik, vagyis hogy a tagok kölcsönösen elfogadják a másik jogi döntéseit. Viszont működési zavarok lépnek fel, ha ez nem így van. Azon kívül azért sem lehet elfogadni, ha valahol belenyúlnak a bíróságok függetlenségébe, mert az a jogállamiság alapjait érinti. Ám ha nem egységes a történtek megítélése, amint azt Budapest és Varsó esetében tapasztaljuk, akkor gyorsan hatástalanná válnak az EU eszközei. Végül pedig azért aggasztó, ami a két uniós tagországban történik, mert kérdés, hogy itt az érintett hatalom csupán a saját uralmát igyekszik középtávon bebiztosítani, vagy netán már általános kulturkampfnak vagyunk szemtanúi az igazságszolgáltatás szerepe ügyében?

És a magyar, illetve lengyel alkotmányos gondok gyorsan átterjedhetnek máshová is, a populisták bárhol megvádolhatják a bírákat, hogy azok a saját érdekeiket követik és nincsenek tekintettel a többség akaratára. Ettől már nincs messze a jog és a végrehajtására szolgáló állami intézmények lejáratása. Főként ott hullik az ilyesmi termékeny talajra, ahol egyre radikálisabbak a politikai viták, ahol a kompromisszum helyett inkább az ellenfél lejáratására törekszenek, és ahol megkérdőjelezik a társadalmi rendezőelveket.  A jelek szerint inog az emberek bizalma, amikor arról van szó, hogy a jogszabályok mennyire jelentenek támaszt a napi politika céljai által megszabott válságkezelés során. A jogtalanság akkor kerekedik felül, amikor következetesen figyelmen kívül hagyják a jogot. Pedig csak utóbbi révén lehet elérni, hogy a kisebbségből adott esetben többség legyen, hogy egy kormányt le lehessen váltani. Aki nem bízik a jogban, az gyorsan áldozatul esik a populista mozgalmak patkányfogóinak. Ezért amikor a jogállamba invesztálunk, akkor a demokráciát erősítjük vele.

Az Osztrák Gyáriparosok Szövetségének elnöke úgy foglalt állást, hogy Ausztria nem követheti a magyar példát és Kickl belügyminiszter átlépett egy határt, amikor a szóvivője arra utasította a tartományi rendőrkapitányságokat, hogy azok csupán az alapvető felvilágosításra szorítkozzanak a kormánnyal kritikus média kérdéseinek megválaszolása során – írja a Der Standard. Kapsch szerint, aki megszegi a sajtószabadságot, az a demokrácia általános szabadságjogait rendíti meg. Emlékeztetett arra, hogy ilyesmi bőven előfordult a múltban, ám hogy ez most hivatalos formában történik, nos, az teljesen új. Ráadásul éppen akkor, amikor az ország tölti be az EU soros elnöki teendőit. Egyre több állam halad ugyanis pontosan ebben az irányba, és nem kellene hozzájuk társulni, nem szabadna e tekintetben Magyarországhoz közelíteni. Vagyis nagyon veszedelmes a fejlemény. A nagyipar érdekképviselője jónak tartja a kormány gazdasági teljesítményét, viszont úgy gondolja, hogy egyszerre kell megoldani az illegális migráció, illetve a képzett munkaerő importjának gondját.

A szélsőséges Szabadságpárt úgy reagált a véleményre, hogy a GYOSZ vezetője nem avatkozhat bele olyan dolgokba, amikhez semmi köze sincsen. Továbbá, hogy a bírálatot a hajánál fogva ráncigálta elő, annak semmi köze a valósághoz. Söpörjön csak a saját portája előtt és ne játssza meg a tisztesség és a jó erkölcs felkent védelmezőjét, mert Kickl a legsikeresebb belügyminiszter a mostani Osztrák Köztársaság történetében.

A híres párizsi politikatudományi egyetem, a Science Po egyik professzora úgy látja, hogy a magyar illiberális modellben a választások ugyan szabadok, de az embereket mind inkább megfosztják az alapvető jogaiktól, az Európai Néppárt többsége mégiscsak most fordult szembe Orbán Viktorral – olvasható a Le Monde-ban.

Sylvain Kahn, aki könyvet írt a földrész 1945 utáni fejlődéséről, az okok közé sorolja, hogy a strasbourgi frakcióvezető, Weber a Bizottság elnöke akar lenni. Ezért aztán bizonyítania kell, hogy szavatolja az uniós jog betűjét és szellemét. Másfelől közeledik az EP-választás és stratégiai megfontolásokból az osztrák kancellár arra utasította saját pártjának embereit, hogy a jogállami eljárás megindítására voksoljanak, noha az utóbbi nem egészen egy évben kétszer is tárt karokkal fogadta a magyar kormányfőt. 

Ám az egyáltalán nem biztos, hogy ezek után kizárják-e a Fideszt az EPP-ből. De ha mégis az eltávolítása mellett döntenek, akkor vele együtt távozhat a horvát, szlovén, szlovák és bolgár párt, amely azután a szélsőséget erősítheti. Viszont gondolhatják továbbra is úgy a konzervatívok, hogy akkor tudják a lehető legjobban ellenőrizni a magyar politikust, ha az marad a pártcsaládon belül. Orbánnak ugyanakkor az az érdeke, hogy változatlanul élvezze ezt a védelmet, mert annak révén radikális, illetve szélsőjobbos alapállásból ideológiailag gyarmatosíthatja a hagyományos jobboldalt. 

Ily módon folytatódik a küzdelem az európai szellem „orbanizálása” körül. Az irányzatnak, amelyhez hozzátartozik az olasz Liga, valamint az Osztrák Szabadságpárt is, három jellemzője van: az illiberalizmus, az európai nacionalizmus és a közösségi szuverenizmus. Pedig azt lehetett hinni, hogy a nacionalizmus tartósan lejáratta magát 1939–45 között, a rasszizmussal és a népirtással. Csak most más formában jelentkezik, mint a két háború között, mert most az az alaptétel, hogy minden európai nemzet egyenlő, csak nem szabad másokkal keveredniük. Ezért össze kell fogniuk az afrikai, arab, muzulmán invázió ellen.

Egy amerikai elemző azt tanácsolja mindazoknak, akik kétségbe esnek nemcsak a Trump–Putyin-tengely, hanem a hasonszőrű magyar, török, lengyel, olasz és osztrák vircsaft láttán, hogy ne izguljanak, mert a liberális rendet érték már sokkal nagyobb kihívások is a történelem során.

Norman Eisen, a Brookings Intézet vezető munkatársa, aki Obama alatt nagykövet volt édesanyja eredeti hazájában, Csehországban – a The New York Timesban úgy vélekedik, hogy demokrácia vissza fogja verni az illiberális hullámot és elsők közt az amerikai elnöknek kell majd mennie. Arra emlékeztet, hogy a liberális terv már sokkal nagyobb bajokkal is szembekerült: az első világháborúval, a nagy világgazdasági válsággal, a 2. világégéssel, a hidegháborúval, de túlélte mindet.

Napjainkban az olyanok, mint Trump, Putyin, Orbán és Erdogan frontális támadást intéznek a fennálló rendszer öt alappillére ellen. Faji alapú kirohanásaik sértik az emberek egyenlőségének elvét. Amikor bűnösnek állítják be az ellenfeleket, a politikai normákat hágják át. Ha a médiát fenyegetik, akkor a sajtószabadságot sértik meg. A haveri kapitalizmus és a saját zsebre folytatott üzletek gúnyt űznek a szabad vállalkozásból, és végül megcsúfolják a jogállamot. A Fehér Ház lakójának főként a jogállam miatt kell felkészülnie az erős visszavágásra, mert a demokrácia igen erős.  Sorra esnek ki mögüle korábbi és jelenlegi munkatársai a Mueller-vizsgálat folyományaként. A következő az lehet, hogy megvádolják az igazságszolgáltatás akadályozásával. És akkor még nem tudni, mi lesz az ügyben, hogy tényleg összejátszott-e az oroszokkal.

Mindebből még nem következik, hogy okvetlenül megbukik, mint ahogy megúszhatják európai cimborái is. De tőlünk függ, hogy meddig tart a harc ellenük. A szerző azonban nem tud nem optimista lenni, hiszen az édesanyját annak idején Auschwitzba deportálták a nácik, de túlélte, Amerikába emigrált és 60 évvel később elküldte a fiát, hogy az gyújtson gyertyát a nagyköveti asztalon, amelybe a megszállás idején titokban horogkeresztet égettek.

A szlovák rendőrség letartóztatta ugyan a hét hónappal ezelőtti kettős újságíró-gyilkosság gyanúsítottjait, de az ügy mutatja, hogy Kelet-Európában mindenütt veszélyben van a sajtószabadság – írja a Der Spiegel. Azt azonban továbbra sem tudni, hogy kik voltak az tettesek és mi az indíték. A bűncselekmény megrázta Szlovákiát, mert azt üzente, hogy aki leleplezi a banditák, csalók és politikusok hálóját, annak rettegnie kell az életéért. Az uniós tagság látnivalóan nem adta meg azt a civilizációs és demokratizálódási lökést a térségben, amiben sokan reménykedtek. Sőt, a médiaszabadság helyzete csak rosszabb lett, amióta a magyarok, lengyelek, szlovákok, románok vagy éppen a bolgárok csatlakoztak az EU-hoz, ez a tragikus valóság. Magyarország Orbán Viktor 8 éve alatt jó 50 helyet zuhant vissza a Riporterek Határok Nélkül rangsorában.

A populisták aláássák a szólásszabadságot, a hatalom sáncaiból eljárva kiteszik a kritikus újságírókat a közrádiótól és -tévétől. Saját embereiket ültetik a szakmai felügyelő testületekbe, sugárzási engedélyt csakis az engedelmes vállalkozóknak adnak. Ehhez jön hozzá a szabályszerű gyűlöletkampány az oknyomozó újságírók ellen, akik leleplezik a visszaéléseket. Orbánhoz közeli lapok „fekete listát” tettek közzé az „állammal szemben ellenséges” külföldi tudósítókról. De a legveszedelmesebb mégis az, ahogyan a tulajdonviszonyok változnak a sajtóban. Nyomulnak az oligarchák, akik számára nem a szakmai felelősség számít, hanem a saját érdek. Véd- és dacszövetséget kötnek a hatalommal: a jó sajtóért cserében jó üzlet dukál.

A magyar kormányfő gátlástalanul megzabolázta az közszolgálati médiát. Azonkívül kézben tartja a Médiatanácsot és azt titkos cenzorrá tette meg. A Klubrádió pl. 4 éve majdnem elvesztette a sugárzási engedélyét. Dezső András az Indextől azt mondja, a sajtószabadság még létezik, csak egyre kisebb helyre szorul vissza. Minden egyes leleplező anyag után fokozódik a nyomás a portál szerkesztőségére, ideértve a kártérítési követeléseket. Dezső azt mondja, fél attól, hogy le kell húzniuk a rolót az Indexnél, de legalább attól nem kell tartaniuk, hogy összeverik őket. Az olyanok számára, mint Orbán és Kaczynski, a sajtó elsősorban hatalmi eszköz. Úgy állnak hozzá, hogy a nyilvánosságot nem meggyőzni, hanem nevelni kell. Ám a nagy részvét, amit a szlovák újságíró halála keltett, azt tanúsítja, hogy sokan egészen másként látják a dolgot. Megölése azonban egyben jelzi, milyen fontos is a média.