Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma kedd van, 2019. július 23. Az év 204. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737660. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Újabb összecsapás bontakozik ki az EU és Magyarország között…

Újabb összecsapás bontakozik ki az EU és Magyarország között… Újabb összecsapás bontakozik ki az EU és Magyarország között… Újabb összecsapás bontakozik ki az EU és Magyarország között…
Szelestey Lajos

… ezúttal azért, mert az Orbán-kormány kantárra akarja venni a tudományt – írja az osztrák Die Presse. A Bizottság szóvivője azt közölte, hogy megvizsgálják az MTA ügyében hozott törvényt, de általában véve is figyelik, mi történik a magyar tudomány területén.

A nyilatkozat rámutatott, hogy nagyot lendít a tudomány eredményein, ha nyílt eljárásban döntenek a támogatásokról. Továbbá: az unió alapjogi chartájában szerepel a művészetek és a tudományok szabadsága, és emellett Brüsszel kiáll. A tudósítás rámutat, hogy a jobboldali-nemzeti hatalom igyekszik kiterjeszteni befolyását a kutatásra.

Az osztrák konzervatívok régi-új strasbourgi frakcióvezetője, egyben az EP egyik újjáválasztott alelnöke azt mondta, hogy mind Macron, mind Orbán meggyengítené az uniót, illetve az Európai Parlamentet – idézi a politikust az ugyancsak osztrák Neue Kronen Zeitung. Othmar Karas szerint ezért most olyan körülményeket kell teremteni, hogy ne ez a szövetség diktáljon a többieknek. Ő maga egyébként cseppet sem érti, hogy a francia elnök miként bújhat ágyba a jobboldali populistákkal. A politikus nincs oda von der Leyenért sem. Szükségmegoldásnak minősítette, akit azonban addig nem lehet megszavazni, amíg nem terjeszti elő a programját. Hozzátette: az állam- és kormányfők elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan módon hozták meg a személyi döntéseket, ez az eljárás fölér egy visszalépéssel. Szerinte a politikus mögött nincs meg a szükséges többség, mert az EP-ben nagy a felháborodás és a kiábrándultság. Ő maga azonban rá fog voksolni.

A The Washington Post kommentárja arra igyekszik választ találni, megmentheti-e von der Leyen a transz-atlanti kapcsolatokat, miután azok páratlan mélypontra süllyedtek. A szerző, Judy Dempsey rámutat, hogy Trump minden tőle telhetőt megtett a szövetség egységének megbontására, még az elveket is megkérdőjelezi. A többi közt a magyar és lengyel populista, migrációellenes politikát méltatja. Ugyanakkor sokszor bírálja Merkelt, őt teszi felelőssé a többi közt a migrációs válságért, de kevesli a német védelmi kiadásokat is. Macron hiába próbálta megjavítani a viszonyt az Atlanti-óceán két partja között.

A Bizottság leendő elnökének előélete kiválóan alkalmassá teszi a politikust arra, hogy szembenézzen a Trump által megtestesített kihívásokkal. Junckertől eltérően von der Leyen meggyőződéses atlantista. Azt is tudja, hogy amíg az európaiak nem költenek többet katonai célokra, addig nem lesz szavuk Washingtonban, ahol viszont von der Leyen sok barátot szerzett miniszterként az utóbbi hat évben. Euro-atlanti háttere jól jön neki nem csak az USA-ban, hanem Északon, a Baltikumban, valamint Közép-Európában is.

Csakhogy a védelemnél sokkal fajsúlyosabb kérdés, minként lehet megerősíteni a nemzetközi szervezeteteket, amelyek ellen Trump hadjáratot folytat. Von der Leyen sokat tudna tenni például a klímaváltozás ügyében, miután a kérdés az élre ugrott a legtöbb tagállamban. Azonkívül még több kereskedelmi megállapodást köthetne harmadik országokkal. Az eddigi egyezmények mutatják, hogy sok kormány akar szabályokra épülő rendet, demokratikus elveket, átláthatóságot. Délkelet-Ázsia és a Csendes-óceán térsége pl. nagyon hevesen jelentkezik ehhez partnernek. De legfőképpen azért tehetne sokat, hogy megszűnjék a holtpont Amerika és Kína között. Von der Leyenre nem jellemző, hogy a partvonalról követné a fejleményeket.

Von der Leyen német ugyan, de ahogy az unióról vélekedik, az nagyon is megfelel Franciaországnak – írja a Bloomberg. Egy párizsi forrás azt közölte, hogy Macron már hetekkel ezelőtt bedobta a nevét. Hazai helyzete folytán Merkel nem támogathatta a politikust a döntő brüsszeli szavazáson, de nagyra értékeli. Így amikor kudarcot vallott a kancellár elképzelése Timmermans előléptetésére, a francia elnök gyorsan újra előkapta az ötletet. Ha most a kiszemelt vezető veszi az akadályt Strasbourgban, akkor mintaszerűen testesíti meg az integrált Európát, ahol ellenőrzés alatt tartják a nemzeti érdekeket. Akik mindkettejüket – Macront és őt is – jól ismerik, azok azt mondják, sok bennük a közös vonás: kemény, jövőképpel rendelkező reformpárti politikusok. Von der Leyen már a görög válság idején az Európai Egyesült Államokat szorgalmazta, utóbbi jelenleg tabu a Brexit és a populizmus miatt. Ezért legfeljebb csupán burkoltan található meg Marcon terveiben. Nagy kérdés, hogy a kiszemelt politikus képes lesz-e előre lépni ebben a kérdésben, amikor Olaszország fel akarja rúgni a közösség pénzügyi szabályait, a keleti populisták pedig megszegik a bíróságok függetlenségét.

Macron távozhatott győztesként az 50 órás brüsszeli alkudozás után, ahol pedig már többször is úgy látszott: itt a vég, mert teljes volt a káosz – állapítja meg a Financial Times. Mégis jó eredmény született, ugyanakkor látszik, hogy Merkel hatalma megrendült az EPP ellenállása, valamint a keleti kormányok romboló potenciálja folytán. Lásd, hogy meggátolták Timmermans bizottsági elnökségét. A V4-ek engesztelhetetlenül ellenezték a közös német–francia javaslatot. A megszületett csomag egyértelműen a francia igényeknek felel meg. A középpártok választási sikertelensége miatt igencsak megnehezült a döntéshozatal folyamata, az EP széttagolttá és kiszámíthatatlanná vált. Magyar- és Lengyelország ujjong ugyan a holland vezető megbuktatása láttán, de megkapta a német minisztert, aki korszerűsíteni kívánja az EU-t és lehet, hogy keményebb lesz a demokrácia lebontása ügyében, mint az elődje volt. Azonkívül Kelet-Európának nem jutott semmilyen fontos poszt. Diplomaták szerint a 4 visegrádi állam megerősítette, hogy miközben gyakran eltérnek az érdekei, remekül tud rombolni. Az építésben azonban már messze nem annyira jó.

Nemcsak Merkel, hanem a Néppárt hatalma is inog. Strasbourgban a súlypont Nyugatról Keletre, illetve a konzervatív–nacionalista világnézet felé tolódott el. Von der Leyennek a legjobb esetben is szoros eredményre kell felkészülnie a nem egészen két héten belül esedékes szavazáson. Macron viszont dörzsölheti a tenyerét elégedettségében.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik kiadója azzal a német közmondással világítja meg az unió személyi döntései nyomán létrejött helyzetet, hogy aki üvegházban ül, az ne dobálózzon kővel. Kohler úgy véli, hogy a csúcsjelöltek érdemtelenül húzták a rövidebbet, és egy-két kormányfő, de maga von der Leyen is szűznemzéssel lett terhes. Ám utóbbi azonnal gúny tárgya lett, amint kiderült, hogy ő lett az állam- és kormányfők kiszemeltje. Főleg a német szociáldemokraták támadtak neki, akárcsak előzőleg Macronnak és Webernek. A frakcióvezető valóban e történet tragikus hőse, hiszen bizonyos francia és magyar erők hátulról, együttes erővel ledöfték.

A kommentár arra is kitér, hogy a legfontosabb kérdésben, vagyis a személyi döntéseknél továbbra sem lehet nélkülözni a hátsó szobák alkuit, azokra egyaránt szükség van a demokráciákban és a diktatúrákban. Csakis zárt ajtók mögött lehet nyugodtan végigvenni a részleteket. A viszont sajnos tény, hogy sötét figurák is rájöttek a hátsó szobák előnyeire.

Ugyancsak az FAZ írja: Németországban nagy a felzúdulás, mivel Macron szétrobbantotta a csúcsjelölti rendszert: az vetik a szemére, hogy antidemokratikus paktumot kötött Orbánnal. Pedig a francia csak azt csinálta, amit sokáig a németek adtak elő az EU-ban. De azért a személyi döntéseket nyugodtan értékelheti úgy, hogy bevált a stratégiája. Mindazonáltal egy s mást neki is fel kellett adnia a vitában. Így bizonyosan nem lehetett kellemes a számára, hogy fel kellett áldoznia Barnier-t, aki pedig az egyik aduja volt. És a ránehezedő hazai nyomás miatt cseppet sem látszott egyértelműnek, hogy a végén egy német jelöltet támogat.

Az unió nem vallott kudarcot, de a korábbinál kevesebb a közös ügy, erősödik a nacionalizmus, így egy ideig aligha lesz több Európa – összegez a Süddeutsche Zeitung. A cikk szerzője hozzáteszi: von der Leyen nagy hibát követett el, amikor annak idején elvállalta a védelmi tárcát. Most pedig neki és az EU-nak is kínos, hogy a narcisztikus francia elnök, illetve a reakciós nacionalista Orbán jóvoltából a Bizottság első embere lehet. Mégpedig a többi közt azért, mert Webertől eltérően nem dühítette fel a keleti tagokat.

A rendszerváltást követő lelkesedést mára a kiábrándulás váltotta fel: nem mind a 28 tagország teljesíti az alapfeltételeket az emberi és szabadságjogok ügyében. Egy sor kormány számára a saját, nacionalista érdekei a fontosak és elvetik a nyílt társadalmat. Inog az összefogás, egy sor helyen olyan pártok jönnek fel, amelyek eredendően közösségellenesek. Nem sok minden szól amellett, hogy belátható időn belül elmélyülne az együttműködés. A nacionalisták nem akarják, ezért szinte lehetetlen a konszenzuson alapuló politika, lásd a migrációt. Az EU a részérdekeket, a nagy álmokat és az új nacionalizmust igyekszik valahogy két-három kalap alá rejteni.

A Politico írja: a Visegrádi Csoport azt bizonyította az uniós csúcson, hogy még mindig riasztó erő Európában, a blokkoló kisebbség gerincét képezi, és megmondta Timmermansnak és Macronnak, hogy húzzon el. Egy fideszes vezető el is árulta, hogy itt személyes ügyről volt szó, mert Magyar- és Lengyelország mindenképpen bosszút akart állni a két politikuson. Ám nem sokáig örvendezhettek a V4-ek, mert megszavazták a csomagot, amely nem veszi figyelembe a földrajzi arányosság elvét a tisztségek elosztásánál, így egyetlen keleti jelölt sincs a javaslatban.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.