Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma kedd van, 2019. november 19. Az év 323. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737779. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: Elsősegély és első segítség

Az újságíró archívumából: Elsősegély és első segítség
Kulcsár László

Senki sem gondolta azokban a hetekben, hónapokban, 1989 tavaszán, hogy nem csupán kelet felől, Romániából (a ceausescui diktatúrából), hanem rövidesen a legnyugatibb szocialista országból, a ma már csak egykoriként emlegetett Német Demokratikus Köztársaságból is százával, ezrével jönnek menekültek Magyarországra, és maradnak is akár hónapokig, amíg rendeződnek körülményeik. Az egykori Szovjetunió köré (önként vagy kényszerből) tömörült szocialista társadalmi berendezkedésű országokban – ekként hazánkban is – történelmi átalakulás kezdődött a gorbacsovi peresztrojka hatására. Harminc esztendővel ezelőtt fölgyorsult a politikai-társadalmi átalakulás, hallgatólagosan vagy éppen hivatalosan olyan fejlemények mehettek végbe, amelyekről akár egy évvel előtte még csak nem is álmodhatott a nagy többség.  (Nyitó képünkön Kozma Imre zugligeti plébános keletnémet menekültek körében 1989 nyarán; a kép forrása: maltai.hu)

A nagy változás egyik aprónak látszó, ám később bebizonyosodott, embermentővé magasztosult fejleménye volt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalakulása és megerősödése – (nyugat)német segítséggel, közreműködéssel. Erről tudósíthattam az akkor itthon és külföldön egyaránt tekintélyes, nagy olvasottságnak örvendő Magyar Hírlap 1989. április 18-i számában. Íme:

Tíz héttel ezelőtt jelentettük: Budapesten megalakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Elnöke Kozma Imre zugligeti plébános. Elsősorban az ő egyházközségének az aktívái járnak elöl a nyugatnémet segítséggel működő, egyre önállóbbá váló karitatív szervezet hazai meggyökereztetésében.

Az esti istentisztelet után tartotta zárófoglalkozását az NSZK-beli Máltai Segélyszolgálat kiképzési vezetője a templompadlásból kialakított tanteremben. Werner Müller egyike a máltai szervezet hivatásos munkatársainak, ennek ellenére a budapesti elsősegély-tanfolyamokat a szabadsága alatt és jórészt a saját költségére tartja. „Tankönyveket, bemutatóanyagot, videófilmet és -berendezést, műszeres babát és még sok apróságot hoztam, hogy a lehető legeredményesebb legyen a munkánk. Nagy előny: a tanulók jó része (középiskolások, egyetemi hallgatók, orvosok, gyógyszerészek és mások) tud németül. Van önkéntes tolmácsunk és két magyar mentő-főorvos is jelen van az oktatáson, így gyorsan haladunk. A Máltai Segélyszolgálat otthon évente 240 ezer embert tanít meg az életmentés, az elsősegély legfontosabb teendőire. Különösen fontosak ezek a tudnivalók a sajnos, gyakori közlekedési balesetek helyszínén, amikor a lélekjelenlét, a szakszerű elsősegélynyújtás életet menthet. Szolgálatunk 60 ezer önkéntese jelen van minden tömeges rendezvényen is. Magyar barátaink képzését a viszonylag gazdag tapasztalataink megosztásával kívánjuk segíteni..."

Dr. Győry Attila Pest megyei mentő-főorvos is közreműködött az első „máltai tanfolyamon”: magyar nyelvű szakmai magyarázattal segítette sikerét. Elmondta, hogy a nyugatnémet segélyszervezet ajándékaként kapott, kiválóan fölszerelt Volkswagen mentőautót éppen ezekben a napokban láttak el magyar mentő-rendszámmal. A nemzetközileg is rangos magyar mentőszolgálat nagyszerű segítőtársat, partnert talált a máltaiakban, akikkel – mihelyt elegendő kiképzett aktívájuk lesz – a mentők szeretnének szorosan együttműködni.

Ez alkalommal tudhattuk meg azt is, hogy a héten Budapestre érkezik Johannes Freiherr von Heeremann, a Máltai Segélyszolgálat nyugatnémet elnöke, és ő adja majd át az egészségügyi tanfolyam frissen végzett első csoportjának a szervezet elsősegélytáskáit és egyen-pulóvereit, rajta a máltai kereszttel.

Csilla Freifrau von Boeselager (bal oldali kép: segélyeket oszt a budapesti menekülttáborban 1989-ben; a kép forrása: https://www.boeselager-osteuropahilfe.de), az NSZK-beli Magyar Máltai Szeretetszolgálat magyar származású társelnöke, aki alig másfél esztendő alatt mintegy 40 kamionnyi egészségügyi fölszerelést, gyógyszert, segédeszközt, a romániai menekültek számára ruhát, bútort, élelmiszert gyűjtött össze máltai önkéntesként a szövetségi köztársaságban és juttatott el hozzánk, ezekben a napokban újra hazánkban tartózkodik:

– Először is: szívből jövő köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik eddig is segítették a munkánkat. Önkéntesek vagyunk, mi csupán jó szóval tudjuk kifejezni hálánkat és megbecsülésünket az embertársaikért erkölcsiségük, hitük, meggyőződésük parancsára cselekvőknek. Köszönet a Malévnak az ingyen repülőjegyekért, a tűzoltóknak, akik éjjeli munkával működtek közre a szállítmányok kirakodásában, a vámnak a nagyvonalú ügyintézésért, a Délkernek az élelmiszer-adományért, a Contrax-cégnek a munkánkat szerfölött gyorsító telefax-készülékért, a katolikus egyház és elsősorban a zugligeti közösség önzetlen segítőkészségéért.

– Hadd említsem meg név szerint is – hisz más jutalma aligha lehet – Petres Emőkét, a Gyógyszertári Központ patikusát, aki az ide szállított nagy mennyiségű gyógyszer válogatásában, rendszerezésében és továbbításában segít munkatársaival együtt. Tujner F. Miklós, az Egészségügyi Beruházási Vállalat orvos-technológus szakértője a nyugatnémet kórházak még kiválóan használható, magas műszaki színvonalú diagnosztikai, életmentő, EKG-, röntgen- stb. ajándék készülékeinek, berendezéseinek a vizsgálatában, rendszerezésében és elosztáséban segít szaktudásával, javaslataival, tanácsaival.

– Boldog vagyok, amikor tapasztalom: a máltaiak alaptörvénye, az önzetlen segítség ebben az országban az emberek veleszületett erénye, és ez a magasabb erkölcsiség élteti azt, aki ad és adományoz, és azt is, aki segít a rászorultak fölemelésében, gyámolításában. A keleti országhatár mentén jártam, tárgyaltam ezekben a napokban, a Romániából menekültek körülményein is szeretnénk javítani. Sok teherautónyi ruhát, bútort, háztartási eszközt és egyebet sikerült Magyarországra hozni és kiosztani az új életet kezdők között. Nagyon hálás lenne a Máltai Szeretetszolgálat, ha a határ, a leendő menekülttáborok közelében raktárakat, irodahelyiségeket kaphatna a szervezetünk. Eredményesebben dolgozhatnánk. Békéscsabán például közvetlenül a plébánia és a templom mellett láttam egy üres épületet, mellette raktárnak, garázsnak alkalmas helyiségeket. Szeretném a helyi tanácstól elkérni a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – végül is a rászoruló közösség – számára. 

– Szándékunkban áll – miként ez más országokban már gyakorlat – a sokgyermekes családok és az idős, egyedülálló, elesett emberek rendszeres segítése is. Anyagi javakkal (ruhával, lábbelivel, bútorral, felszerelési tárgyakkal, élelemmel) éppúgy, mint személyes törődéssel, jó szóval, emberi-szociális gondoskodással. Ehhez viszont további önkéntesekre van szükségünk, olyan nőkre, férfiakra, fiatalokra, munkabírókra, akik erkölcsi indíttatásból, netán vallási meggyőződésből is készek közénk állni, hogy az embert, a társadalmat szolgálják.