Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2020. szeptember 25. Az év 269. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 738090. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Nem alamizsna kell – közös fellépést javasol a nyugdíjasok érdekében a Magyar Szociális Fórum

Nem alamizsna kell – közös fellépést javasol a nyugdíjasok érdekében a Magyar Szociális Fórum Nem alamizsna kell – közös fellépést javasol a nyugdíjasok érdekében a Magyar Szociális Fórum Nem alamizsna kell – közös fellépést javasol a nyugdíjasok érdekében a Magyar Szociális Fórum
Magyar Szociális Fórum

Közös fellépést javasol a nyugdíjasok érdekében a Magyar Szociális Fórum. A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében az emberjogi mozgalom azt írja, hogy a nyugdíjszerű ellátásban részesülő mintegy 2,7 millió honfitársunk sokkal többet érdemelne az inflációt követő nyugdíjemelésnél, amit évek óta alamizsnaként nyújt a kormány, mintha nem ők építették volna az országot. 

A múlt években gyökeres változásokon ment keresztül a nyugdíjrendszer. Eltűntek belőle a korhatár alatti ellátások, mint például a fegyveres testületek, a bányászok, vagy a veszélyes munkakörben dolgozók korkedvezményes nyugdíjazásának lehetőségei, és a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj fogalma is törlődött a szótárból. A rokkantakat duplán sújtotta a megszorítás, mert a pénzellátásaikat is tetemesen csökkentették. Ők a legnagyobb vesztesei a nyugdíj-rendszerben bekövetkezett változásoknak, mert a rokkantévek jogfenntartó szolgálati idejét is megvonták a rokkantévek teljes időtartamára, visszamenőleges hatállyal is.

Tovább nehezíti a nyugdíjszerű ellátásban részesülők életét az, hogy a kormány megszüntette a svájci indexálást, mely a mindenkori (januári) nyugdíjemelések mértékének meghatározó eleme volt. Helyette már, csak inflációkövető emelésben részesülnek a nyugdíjasok, ami viszont hosszú távon az idősek elszegényedésével jár. A nők 40 év jogviszony utáni nyugdíjba vonulási lehetősége – amelyet a jelenlegi kormány vezetett be – sikeresnek mondható, hiszen eddig kb. 260 ezren igényeltek így öregségi nyugdíjat, sőt, egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel.

A 2020. évi költségvetési törvényben jövőre 2,8% nyugdíjemeléssel és 4% GDP növekedéssel számolnak. Utóbbi, lehetőséget nyújthat arra, hogy 2020-ban is lesz nyugdíjprémium az idősek számára. Azonban a nyugdíjprémium csak egyszeri juttatás, mely nem, vagy alig fedez az idősek számára egy-egy rendkívüli kiadást. 

Sajnos, a negatív intézkedések hatása hosszú távon is érinti a nyugdíjrendszert az egyre elöregedő társadalmunkban. A fiatalok talán még bele sem gondoltak abba, hogyan számítják majd be az öregségi nyugdíjuk meghatározásakor a magán nyugdíjpénztári befizetéseiket, melyeket elvett tőlük az állam. A beígért egyéni nyugdíjszámlák ugyanis (a 3000 milliárdos botrány óta – a szerk.) sem készültek el, és valószínű, hogy már nem is fognak. Most még egyelőre nyugalom van, a fiatalok nem is gondolnak a nyugdíjas évekre. Ekkora csalódás után, ugyan ki tudná rávenni őket még egyszer arra, hogy takarékoskodjanak a nyugdíjas éveikre előre és tudatosan? Pedig a szakértők, és maga a pénzügyminiszter is, az öngondoskodó takarékosság fontosságát hangsúlyozzák a nyilatkozataikban.

Az Eurostat által nemrég közzétett népesedési jelentés borúlátó prognózisa szerint, az EU-tagállamoknak szembesülniük kell pár évtizeden belül a riasztó demográfiai valósággal. A magyarok rossz egészségi állapotát tükrözik a halálozási statisztikák is. Az öregségi nyugdíj-korhatár tovább emelése nem lehet a cél akkor, ha a 65 éves nyugdíj-korhatárt úgy érik el az emberek, hogy már 60 éves koruk táján megromlik az egészségük. Általában 5–10 évet töltenek el nyugdíjasként úgy, hogy „még élnek”, de a magyarok 75 éves átlagéletkora mellett nem szabadna nyugdíjkorhatár-emelésben gondolkodni, mert a munkából egyből a temetőbe vinnék az időseket. Nyugdíjas korban ugyani már csak 5–6 évet töltenek el még valamennyire egészségesnek mondhatóan az érintettek.

Nemcsak a rossz egészségi állapotunk aggasztó, hanem a fiatalok elvándorlása is, hiszen százezrek élnek és dolgoznak már külföldön. Becslések szerint fél–egymillió lehet a számuk, ami azért is aggasztó, mert ezek a járulékfizetők nem a hazai nyugdíjkasszát és egészségügyi ellátórendszer finanszírozását gyarapítják, hanem idegen országokét. Hivatalos statisztikákat – nem véletlen! – nem látunk erről sem. A fiatalok elvándorlása nemcsak a hazai munkaerőhiányt gerjeszti, és nemcsak az állami költségvetés bevételi forrásait szűkíti, hanem erkölcsi károkat is okoz a családok kettészakadása miatt. Főleg súlyos betegségekkel küszködő a nyugdíjas szülők sínylik meg ezt a kényszerhelyzetet. Nekik nincs lehetőségük hosszú időre a családjukhoz költözni külföldre, mert nem tudják rendszeresen igénybe venni a méregdrága egészségügyi ellátásokat egy idegen országban.

A múlt napokban a szakértőkön és az ellenzéki pártokon kívül a kormány is nyilatkozott a sajtóban megjelent hírre, mely szerint 72 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer hosszú távon is finanszírozható legyen. A 72 éves nyugdíjkorhatár képtelenség lenne, mert a magyarok átlagos életkora 75 év, vagyis mindössze 3 évet tölthetnének nyugdíjasként. A nyugdíjkorhatár felemelésének elvetését, a kormány egy bravúros nyilatkozatával indokolta, hogy miért nem szándékozik tovább emelni az öregségi nyugdíjkorhatárt, melynek lényege ez volt: „A kormány nem tervezi és nem is szándékozik felemelni az öregségi nyugdíjkorhatárt, mert úgy gondolja, hogy az idősek ellátásában a családnak is fontos szerep kell, hogy legyen. A családnak is ki kell venni a részét az idősek ellátásból.” Magyarán, itt jön be az alaptörvényben megfogalmazott szülőtartási kötelezettség, és az idős, beteg családtagról gondoskodás, ami az állam felelősségét részben, illetve fokozatosan áthárítaná a családokra. Az állam helyett majd a család pótolja az alacsony nyugdíjemelés miatt kieső jövedelmet, és a család a segélyes otthonápolási díjjal majd megoldja az idős szülő gondozását is? Ezzel az állam a saját felelősségét a családokra hárítja és kiosztja a kötelezettségét. Nem is igyekszik a forráshiányokat megszüntetni a nyugdíjkasszánál, az egészségügyben, vagy a tartósan beteg hozzátartozók otthonápolásának díjazása területén sem? Nem, mert ott lesz majd szerintük a család, aki az állam helyett ezt megteszi, és a feladatokat elvégzi. A család rá lesz kényszerítve az alaptörvény által, hogy e feladatokat elvégezze még akkor is, ha a fiataloknak dolgozniuk kell. Akkor is, ha a család meg lesz terhelve a családalapítással, a gyermekneveléssel, az önálló otthonteremtéssel, és a 65 éves korig tartó munkavégzéssel. Az idősotthoni helyek számának növelése sem prioritás, hiszen az állam nem tervezi a finanszírozáshoz szükséges pénzforrások bővítését. Kihalásos alapon, évekig tartó várakozással lehet csak bejutni ezekbe az intézményekbe.

A múlt öt évben összesen kb. 12–13% volt a nyugdíjak emelkedése, ugyanakkor a bérek – évenkénti kétszámjegyű emelkedése miatt – összességében 60–65%-kal emelkedtek. Ha nem szüntette volna meg a kormány a svájci indexálást, akkor ez a képlet ilyen lenne ki az elmúlt öt évben:

A béremelkedések fele 30–32% lenne, és az átlag évenkénti 2,4–3,4 % mértékű infláció fele, az 1,2–1,7% mérték lenne, tehát összesen 31,1–33,7% nyugdíjemelés járt volna az érintetteknek, szemben a megvalósult 12–13%-kal. Tehát: a nyugdíjasok mindössze kb. egyharmadát kapták annak a nyugdíjemelésnek, ami valójában járt volna nekik, ha a kormány nem szüntette volna meg a svájci indexálás alapján számított nyugdíjemelés mértékét 2013. évtől.

Ennek ellenére a kormány azt hangoztatja, hogy „a nyugdíjasok meg vannak becsülve és a nyugdíjak reálértéke állandóan nő”. Az igazság viszont az, hogy az élelmiszerek és a szolgáltatások árai, valamint a gyógyszerárak emelkedése messze meghaladja a nyugdíjak emelkedésének mértékét.

Miközben itthon a nyugdíjak elértéktelenedésének a folyamata megy végbe, aközben a szomszédos országokban kétszámjegyű nyugdíjemelések történnek, és a nyugdíjminimum sincs sehol olyan alacsony szinten, mint hazánkban, ahol 2008. óta nem emelkedett a 28 500 Ft/fő/hó összegű juttatás. A szomszédos Romániában a következő másfél évben 70% mértékű nyugdíjemelést iktattak törvénybe. Ilyen mértékű nyugdíjemelésnél elmondható az, hogy ott „a nyugdíjasok meg vannak becsülve”. A magyarországi nyugdíjemelések a szomszédos országok nyugdíj-emeléseihez képest fogyókúrán vannak. Fogyókúrán vannak a magyar nyugdíjasok is a rendkívül alacsony mértékű nyugdíjemelések miatt.