Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma hétfő van, 2021. március 8. Az év 67. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 738254. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Kiszolgáltatottság, korrupció, összefonódások – ismert nevek

Kiszolgáltatottság, korrupció, összefonódások – ismert nevek
Infovilág

A Civitas Intézet Gazdasági és Társadalomtudományi Kutató Zrt. és a Transparency International Magyarország Alapítvány közös kiadásában jelent meg a Korrupció Magyarországon 2010–2018 alcímet viselő Fekete könyv. A tanulmányt a Civitas Intézet megbízásából Martin József Péter, a Transparency International Magyarország Alapítvány ügyvezető igazgatója, Nagy Gabriella, a Transparency International közpénzügyi programvezetője és Ligeti Miklós, a Transparency International jogi vezetője készítette. A tanulmány második részében található esetleírások elkészítésében közreműködött a K-Monitor Közhasznú Egyesület, az esetleírások a K-Monitor Közhasznú Egyesület adatbázisán alapulnak.

Paks II. Magyarország és Oroszország 2014 januárjában írt alá megállapodást a Paksi Atomerőmű bővítéséről. A szerződést, amely szerint 2014–25 között az orosz állam 10 milliárd eurós hitelkeretet biztosít Magyarország számára a beruházáshoz, 4–5 százalékos kamattal. Ez a beruházás költségének 80 százalékát fedezi. Az országyűlés utólag, 2014 februárjában, a megállapodás részleteinek ismerete nélkül fogadta el a szerződést. 2015 márciusában arról döntött a parlament, hogy a beruházás végrehajtásával megbízott orosz és magyar szervezetek és alvállalkozóik által kötött szerződésekben szereplő üzleti és műszaki adatok, valamint a megvalósítási megállapodások és az egyezmény előkészítésével kapcsolatos, a döntéseket megalapozó adatok a keletkezésüktől számított harminc évig közérdekű adatként nem ismerhetők meg. Az Európai Bizottság jelezte, hogy Brüsszel közbeszerzési szempontból vizsgálja az üzletet, mivel a Magyar Állam tender kiírása nélkül ítélte oda a kivitelezés jogát az orosz állam atomenergetikai iparát irányító Roszatom óriásvállalatnak.

2017. február végén (valószínűleg a magyar fél által felbérelt Klaus Mangold lobbista közbenjárására) az Európai Bizottság jóváhagyta, hogy állami támogatást kapjon a paksi atomerőmű bővítése. Az osztrák kormány ezután beperelte Magyarországot az Európai Bíróságon. Habár megjelent egy tanulmány a paksi bővítésről, a megbízott cég hitelessége megkérdőjelezhető, mivel a tanulmány írásában egy volt államtitkár, Orbán Gábor is részt vett. Eszerint a kettes blokk önfenntartó lesz, és nem lesz szüksége állami támogatásra, illetve 180 MW áramot fog termelni. Ugyanakkor az önfenntarthatóság csak akkor teljesül, ha 85 eurós áron tudják majd az áramot eladni. A Greenpeace által készíttetett tanulmány szerint az állami tanulmány becsléseit a Nemzetközi Energiaügynökség és a Francia Számvevőszék előrejelzéseivel összehasonlítva nincs olyan forgatókönyv, amiben Paks II. nyereséget fog termelni. Szerintük minden esetben magasabb áron fog áramot termelni az új blokk, mint a nemzetközi piac árai. Továbbá minimum 103 eurós áron kell majd az áramot adniuk ahhoz, hogy önfenntartó lehessen a befektetés. Az orosz féllel kötött szerződést sokan azért is bírálják, mert geopolitikai szempontból is kiszolgáltatottá teszi az országot az oroszoknak.

Szakmai szervezetek vitatták a beruházás környezetvédelmi engedélyezését is, ami azóta jogerőre emelkedett. A külföldi eladósodás és a megtérülés kérdésessége mellett korrupciós kockázatot jelent az átláthatatlan gazdálkodás is, ami orosz és a nyugati cégek lobbitevékenységének is nagyban ki van téve. Ez azzal fenyeget, hogy a magyar vállalatok kiszorulhatnak a bővítés körüli munkákból. Ugyanakkor kormányközeli cégek már eddig is felbukkantak a Paks II. körül, ahogy az az MVM Paks II. Zrt. kiperelt 2014–16-i szerződéseiből látható. 2014-ben az MVM Paks II. Zrt egymilliárd forintot költött a beruházás népszerűsítésére, ennek nagy része a Simicskához köthető Inter Media Group Kft.-hez került, de Széles Gábor médiaérdekeltségei és Kuna Tibor cégei is profitáltak a projektből. A beruházás még csak most kezdődik ugyan, tavaly már 5,3 milliárd forintot elköltöttek a zrt. dolgozóinak bérére. A kormány továbbra is az orosz finanszírozás előnyeiről beszél ugyan, 2018 elején elkezdett előtörleszteni, és egy kedvezőbb konstrukciójú hitellel próbálják felváltani a moszkvai kölcsönt.

https://atlatszo.hu/2017/09/13/a-kozerdekvedelmi-kozpont-kozzetette-a-paksi- bovites-elokeszitese-soran-kotott-szerzodeseket/ https://444.hu/2018/02/15/igy-szoritottak-ki-az-oroszok-a-magyarokat-paks-2- egyik-fontos-cegebol https://24.hu/fn/gazdasag/2017/10/26/jogeros-paks-2-kornyezetvedelmi- engedelye/

Vesztegetésgyanú az INA privatizációjakor A horvát ügyészség korrupció és szervezett bűnözés elleni igazgatósága (USKOK) 2013-ban emelt vádat Hernádi Zsolt ellen. Az USKOK szerint a MOL vezetője 2008–09ben tízmillió euró kenőpénzt juttatott offshore cégeken keresztül Ivo Sanader akkori horvát kormányfőnek azért, hogy a MOL megszerezhesse az INA horvát olajipari vállalat irányításának jogát. Sanadert egyszer már el is ítélték az ügyben – de 2015 novemberében szabadlábra került, miután eljárási hibák miatt érvénytelenítették a jogerős ítéletét. A MOL és Hernádi Zsolt minden esetben visszautasította a vádakat. Hernádi Zsolt kiadatását először 2013-ban kérték a horvát hatóságok, ezt akkor a Fővárosi Törvényszék arra hivatkozva utasította el, hogy olyan ügyben adtak ki elfogatóparancsot Hernádi Zsolt ellen, amelyben a magyar ügyészség már vizsgálódott, és amelyet bűncselekmény hiányában még 2012-ben megszüntettek. A horvát illetékesek azonban úgy döntöttek, hogy ez nem befolyásolja a MOL vezetője elleni horvátországi eljárást, ezért az a mai napig tart: a Zágráb megyei bíróság azt állítja, nem sértették meg a kétszeres eljárás alá vonás tilalmát, ami miatt 2015 novemberében Hernádi Zsolt lekerült az Interpol körözési listájáról, és ami miatt Németország és Ausztria is felfüggesztette a MOL elnök-vezérigazgatója elleni horvát elfogatóparancs végrehajtását. Horvátországnak több mint 30 millió dollárjába (9 milliárd forint) került a döntőbírósági eljárás MOL–INA-ügyben, mivel a magyar cég meg is kontrázta a horvát lépéseket azzal, hogy választott bírósági eljárást kezdeményezett a horvátok állítólagos szerződésszegése miatt. Az eljárást a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjánál (ICSID) indította a Mol, mivel álláspontja szerint csaknem 80 milliárd forint veszteség érte azzal, hogy a horvát kormány nem teljesítette az INA gázüzletágának átvételéről szóló szerződést.

A genfi Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság (UNCITRAL) nemzetközi választottbíróság angol nyelven elérhető teljes ítéletét feldolgozó Heti Válasz azt állapította meg, hogy Horvátország lényegében koncepciós pert indított a legnagyobb magyar vállalat, illetve vezetője, Hernádi Zsolt ellen – úgymond a nemzeti érdekektől és pártpolitikai érdekektől vezéreltetve. A magyar kormány az ügyben kezdettől Hernádi mellé állt úgy az eljárás tekintetében, mint diplomáciai fronton. A külügyminisztérium 2017. szeptemberben közölte, Magyarország nem támogatja Horvátország OECD csatlakozási kérelmét a MOL horvátországi beruházása körül kialakult helyzet, valamint a MOL vezetőjével szembeni horvát eljárás miatt. A negyedrészt állami tulajdonú MOL ma már szabadulna az INA-tól, amelyben 49,08 százalékos tulajdonrésze van, és irányítói jogokkal rendelkezik.

A Jeremie-típusú pénzügyi eszközök célja a kkv-k hitelhez juttatása. A Jeremie kockázati tőke programot 2009-ben indították el Magyarországon. A 130 milliárd forintnyi forrást 28 magyarországi tőkealap osztotta szét, amelyet pályázaton kiválasztott magánbefektetők működtettek. Utóbbiaknak vállalniuk kellett, hogy 70 százalék uniós forrás mellé 30 százalék önrésszel is beszállnak a támogatásba. A program futamideje legfeljebb tíz év, ennyi időn belül kell az alapoknak visszafizetni az EU-tól kapott forrásokat. A program hatékonyságával kapcsolatban kormányzati szinten is erős kételyek merültek fel. A támogatások jókora része politikaközeli köröknél köt ki, a tőkealapok több esetben dokumentáltan a tulajdonosi körhöz közel álló cégeket hiteleztek meg. A vállalati K+F-nél a miniszterelnökhöz közeli Garancsi István kirívóan sok érdekeltségére bukkant az Index. A Garangold a Gyurcsány-kormány alatt jutott 4,28 milliárd forint uniós pénzhez. A támogatottak egy része Garancsi Istvánhoz vagy a Fideszhez közeli emberek érdekeltségébe tartoztak. A start-up pénzek sokszor már működő, innovatívnak nem nevezhető tevékenységeket támogattak.

Az EU kifogásolta, hogy olyan cégeket bíztak meg a pénzek kifizetésével, amelyek „egy bizonyos befektetői körhöz tartoztak”. A problémás projektek között több Hernádi Zsolthoz, a MOL elnök-vezérigazgatójához kötődött. Hernádit már 2013-ban választották ki, és Gran Private Equity nevű alapkezelője hárommilliárd forintot kapott startupok segítésére. A cél az, hogy segítséget nyújtsanak olyan induló vállalkozásoknak, amelyek innovatív tevékenységet végeznek. Az MFB munkatársa szerint azonban a MOL-vezér tulajdonában lévő alapkezelő nem ilyen cégeknek szánt pénzt. A Direkt36 által feldolgozott dokumentumok a program eredeti célkitűzéseivel ellentétes és helyenként szabályokat is sértő számos problémára rámutatnak. Kiderült a többi között, hogy a Hernádi cége által kezelt tőkealap 840 millió forinttal támogatta a saját rokonát és annak közeli ismerősét abban, hogy ingatlanügyleteket bonyolíthassanak le. Kiderült az is, hogy Hernádi alapja szorosan együttműködött a programban szintén részt vevő Garancsi alapjával, és még az üzletember egyik érdekeltségét is százmilliókkal támogatta. Több Jeremie-alapnak, ahol az ellentmondásos befektetések történtek, Gubicza Ágoston-féle GB & Partners volt a kezelője. A cég a Jeremie-időszak végeztével elnyerte a magyar állam tulajdonában lévő Eximbank hasonló jellegű kockázati tőkeprogramjára kiírt pályázatát. A Direkt36 szerint ebben szerepe lehetett Gubicza és Rogán Antal ismeretségének is.

A kiszivárgott iratokból fény derült továbbá arra is, hogy az EU konkrét szabálytalanságokat is talált a programban, többek között a magyar hatóságok passzivitásával, illetve azzal összefüggésben, hogy olyan (pl. fővárosi) cégek is részesültek a támogatásból, amelyek a működési helyük alapján nem is kaphattak volna támogatást. Részben Hernádiék gyakorlata miatt egy ideig szüneteltették a pénzek kifizetését, valamint 4,3 milliárd forintos büntetést szabtak ki. A politikához szorosan nem kötődő alapoknál is történtek visszásságok, ami a lebonyolítás rendszerének hibáit mutatja. Büntetőügy is indult az egyik cégcsoport ellen: a Netfone vizsgálata során nem tudták megállapítani, hogy a 170 millió forintért vásárolt szoftvert eladó hongkongi cég ténylegesen ilyen szoftverek fejlesztésével vagy forgalmazásával foglalkozik-e. A Netfone-t a miniszterelnök korábbi tanácsadójához, Tombor Andráshoz köthető Morando juttatta forráshoz. A KKV-ket támogató pénzügyi eszközök pályáztatása a 2007-től kezdődő ciklusra jelentősen átalakult.

http://www.direkt36.hu/2017/03/07/kiszivargott-iratok-mutatjak-hogyan- osztott-kozpenzt-rokonanak-es-uzlettarsanak-hernadi-zsolt/ http://www.direkt36.hu/2017/04/12/uj abb-j eremie-aktak-hernadi-szexpartner- keresos-uzleten-kiakadt-az-eu-tomborek-befekteteset-vizsgalja-a-nav/

Origo-ügy 2014 júniusában váratlanul felmondott az Origo vezetése a lap főszerkesztőjének, Sáling Gergőnek. Sajtóhírek szerint ez Lázár János (akinek gyanús külföldi útjairól épp az Origo cikkezett) nyomására történt, aki túl ellenzékinek találta a lapot és a magyar és a német anyacég, a Magyar Telekom és a Deutsche Telekom vezetővel egyeztetett a főszerkesztő kirúgásáról. A botrány kirobbanása után távozott a laptól a teljes politikai rovat és az újságírók jelentős része, valamint több vezető, a főszerkesztő-helyettes és az Origó-alapító György Péter is.

A Sálingot menesztő Vaszily Miklós Origo-vezérigazgató is felállt, ő később az MTVA vezérigazgatója lett. A Telekom és Lázár János tagadta, hogy politikai nyomásra távolították el a főszerkesztőt. Ezt követően a Matolcsy György unokatestvéréhez, Szemerey Tamáshoz kötődő Száraz István vezette New Wave Media vásárolta fel a lapot a Telekomtól az MNB-felügyelet alatt álló MKB-től kapott hitel segítségével. 2017-ben a New Wave-től Matolcsy György fia, Matolcsy Ádám szerezte meg az Origót birtokló médiacéget. Az Origo eközben kormánypárt hangvételű portállá vált, ahová növekvő mértékben érkeztek a kormányzati tájékoztató kampányok költései. Matolcsy Ádám érkezte után egy hónappal a New Wave Mediát a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap 340 millió forinttal is megtámogatta a cég Email 2.0 fantázianevű projektjére, melynek racionalitását azóta többen bírálták.

https://atlatszo.hu/2015/03/06/megszolalt-a-telefon-haptakban-a-telekom-az- origo-szethullasanak-tortenete/

Visszaélések a közbeszerzések ellenőrzésére adott uniós pénzeknél 2016 januárjában az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) jelentésére hivatkozva írta meg a HVG, hogy az EU által támogatott, a közbeszerzések ellenőrzésére adott uniós pénzek felhasználása során több bűncselekmény gyanúja vetődött fel. A HVG szerint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek dolgozó tanácsadói konzorciumot vizsgálta az OLAF, ahol fiktív számlákra és készpénzes kifizetésekre bukkant. A hatóság három szerződést vizsgált. Az elsőt, amely 960 millió forintról szólt, egy 2013. júliusit 265 millió forintról és a CEU Tender Kft.-vel és a Nagy és Pál ügyvédi irodával kötött NFÜ-szerződést 1 milliárd forintért. Mindhármat szabálytalannak találták.

A Quality Control konzorcium nyerte meg 2011 szeptemberében az NFÜ – botrányos, nettó 2 milliárd forint keretösszegre hirdetett, azonban szerződéskötés nélkül végződött tanácsadói tendere utáni újabb – „csak” nettó 960 millió forint keretű közbeszerzését. A konzorcium feladata volt, hogy ellenőrizzék az EU-s pénzek elköltésének szabályosságát. A munkába további alvállalkozókat vontak be. A konzorciumot a többi között a Dezső és Társa Kft., a Dr. Kardkovács és Társai Ügyvédi Iroda, a CEU Tender Kft., az Okean Kft. és a Vépterv Kft. alkotta. Kardkovács Kolos az MNB-ben és alapítványaiban viselt számos tisztséget, az előző kormányok alatt is foglalkoztatott CEU Tender pedig a 420 milliárdos, gyanús közműtender tanácsadói közt is felbukkant. Miközben minden alvállalkozót, amely több mint 10 százalékban részt vesz, fel kellett volna tüntetni a pályázatokban, egy ilyen alvállalkozó sem volt feltüntetve. Ugyanakkor a Drehor Kft. összesen 166 millió forintot kapott, amely a teljes szerződés 17 százaléka. A Drehor Kft. alapvetően építőipari cégként indult, közbeszerzési referenciája nem volt, viszont az egyik alkalmazottja az NFÜ-főosztály egykori helyettes vezetője volt. Az általuk bevont alvállalkozó (Bartus Kft.) 2011-ben indult, és szintén nem rendelkezett közbeszerzési tapasztalattal, ugyanakkor 66 millió forintért szerződtek vele. Az OLAF-jelentés szerint a Drehor Kft. készpénzben fizetett a törvényben megengedett 1,5 millió forintnál nagyobb tételeket. Emellett fiktív számlákat is találtak, valóságban teljesíthetetlen feltételekkel, egy esetben például napi 26 óra munka lett volna a kiszámlázott tétel. Szintén az NFÜ-s tanácsadótender egyik nyertese volt a Dezső és Társa-val együtt dolgozó Pacsika Ügyvédi Iroda. Az Origo korábbi cikkében azt írta, az iroda vezetője, Pacsika István régebben üzlettársa volt a közbeszerzési tanácsadással foglalkozó Euro-Procure Kft.-ben az NFÜ egyik elnökhelyettesének, Homolya Róbertnek.

Az OLAF az ügyben adócsalásról, hűtlen kezelésről, vesztegetésről, magánokirat-hamisításról, és passzív korrupcióról is megállapítást tett. Az ügyet a NAV-tól a Központi Nyomozó Főügyészség vette át, mely költségvetési csalás és más bűncselekmények miatt jelenleg is nyomoz.

http://hvg.hu/gazdasag/201604_nyomozas_uniosJpenzek_miatt_csalas_a_csucs o https://www.napi.hu/magyar_vallalatok/itt_az_uj_milliardos_botrany_volt_alla mtitkar_cege_az_egyik_befuto.556625.html