Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma kedd van, 2021. március 9. Az év 68. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 738255. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Grúzia: Sztálintól a francia nagykövetig

Grúzia: Sztálintól a francia nagykövetig

A választásokat megfigyelő egyik nem kormányzati szervezet tagjaként tartózkodtam 2012-ben Grúziában. Régi szokásom szerint szabadidőmben bejártam az elérhető – ezúttal a tbiliszi – helyszíneket. (Nyitó kép: a grúz főváros lenyűgöző látképe.)

A város turisták által kevésbé frekventált negyedei:

Vidámabb, életszerűbb képek Tbilisziből:

És képek két gépkocsiról, az egyik rendszáma miatt, a másik a Volga ma már retro jellege miatt:

Bóklászásaim közben Tbiliszi központjában rábukkantam egy Hungaricum elnevezésű, magyar húskészítményeket árusító üzletre is:

Grúziai tartózkodásunk idején ellátogattunk a Tbiliszitől 80 km-re nyugatra fekvő Gori városába, amiről gyermekkorom óta azt tudtam, hogy „ott született Sztálin elvtárs”. Úgyhogy most úgy éreztem, odautazásommal életemben végre betömök egy eddig ott üresedő lyukat. Természetesen Goriban nem múlt el nyomtalanul az 1953-ban elhunyt Joszif Dzsugasvili emléke. A jóval a Szovjetunió felbomlása előtt, 1957-ben létrehozott Sztálin múzeum, habár az 1980-as években be akarták zárni, ma is él és virul, belső terei gyakorlatilag ugyanolyan tartalommal telítettek, mint annak idején. A múzeum épülete:

A múzeum főbejárata. Az utat, amelyen a múzeum található, ma is Sztálin sugárútnak hívják: Stalin Avenue - grúz és angol nyelven

 

 

 

 

 

 

 

 

A múzeumban csak itt-ott észleltem a szövegekben kisebb utólagos javításokat, helyreigazításokat, melyek a generalisszimusz uralkodása alatti bizonyos ellentmondásokra, nehézségekre világítottak rá, s amelyekre azelőtt nem volt ildomos a figyelmet ráirányítani.

A kiállítási tárgyakkal, mellszobrokkal, fényképekkel, plakátokkal, magyarázatokkal gazdagon terített termek egyikében rábukkantam a gellérthegyi Szabadság-szobor kicsinyített mására, amelyen az eredeti kétnyelvű feliratnak csak az orosz változata látható./ /Kép: 19- A múzeum bejáratával szemben állították fel Sztálin, a Szovjetunió Kommunista Pártja  Központi Bizottsága elnökének szobrát. / /Kép: 20-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A múzeum helyének kiválasztásában nyílván az játszotta a döntő szerepet, hogy itt áll az a földszintes ház, ahol Sztálin megszületett és kora gyermekkorát töltötte, s amelyet egy később épített külön tető óv az időjárási viszontagságoktól:

A múzeum épülete mellett található az az önjáró vasúti kocsi, amelyben Sztálin utazott a Szovjetunió különböző vidékeire, és a második világháborús szövetségesekkel való 1943-i teheráni és 1945-i jaltai tanácskozásokra is ebben a szerelvényben érkezett.

A vagon tárgyalótermében gyűltek össze az e látogatáson részt vett külföldi választási megfigyelők (bal szélen e sorok írója):

Visszatérvén a grúziai választásokra: megfigyelői küldöttségünk, melynek tagjai naponta ingáztak a választási körzetek között és az előre megszabott szabályzat alapján ellenőrizték a választási folyamat lebonyolítását, nem tapasztaltak olyan visszásságokat, amelyek megkérdőjelezték volna a választások demokratikus jellegét.

Végül érdekességként még annyit grúziai beszámolómhoz, hogy amikor még New Yorkban, az ENSZ-ben munkálkodtam, hazánk egy megbeszélésre volt hivatalos a világszervezet székházában. Beléptem a terembe és láttam, hogy már ott ül egymás mellett két kollégám a Szovjetunió és Franciaország képviseletében. Odaléptem hozzájuk és humoros arckifejezéssel jeleztem nekik, látom, hogy Grúzia megfelelően képviselve van a tanácskozáson. Ők nagyon is értették, miről van szó. Szovjet kollégámat ugyanis Szergej Ordzsonikidzének, francia kolléganőmet pedig Szalomé Zurabisvilinek hívták…

Évekkel később, 2004-ben készült e kép Burkina Faso fővárosában, Ouagadougouban, azon a tanácskozáson, amelyen több országot, így bennünket is, tagként vagy megfigyelőként felvettek a Frankofónia Nemzetközi Szervezetébe (OIF).

Az asztalnál látható Bársony András magyar küldöttségvezető, mellette Szalomé Zurabisvili grúz külügyminiszter, akit ugyanebben az évben Szakaasvili akkori grúz elnök kérésére – precedens nélküli módon – Jacques Chirac francia elnök Párizs tbiliszi nagyköveti pozíciójából átengedett a grúz külpolitika irányítójának szerepébe. Külügyi politikai államtitkárunk akkor nem is sejthette, hogy a mellette ülő, pár hete még francia nagykövet hölgy később Grúzia államfője lesz.

Címkék