Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2022. május 19. Az év 139. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 738691. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Doboztrollok – a filmkésztés forradalma

Doboztrollok – a filmkésztés forradalma
Infovilág

A film története Alan Snow Here Be Monsters című meseregényén alapul. Új lényeket mutat be a közönségnek: a doboztrollokat, ezeket a bizarr, csintalan, fantasztikus teremtményeket, akik lenyűgöző, barlangszerű otthonukban – amelyet Sajthida macskaköves utcái alatt építettek – nagy szeretettel felneveltek egy kisfiút, Tojást (magyar hangja Baráth István). Boldog és harmonikus életet élnek, elkülönülve az emberektől; a puccos viktoriánus városka lakóit amúgy is csak a vagyon, a kellemkedés meg a finom – habár büdös – sajtok érdeklik.

Lord Camen-Bert (Szacsvay László), a polgármester irányítja a települést hűséges és beképzelt fehér kalapos emberei élén. Mint mindenki más, a polgármester is elhiszi azokat a rémtörténeteket a doboztrollokról, amelyeket a gonosz Suvasz (Csankó Zoltán) terjeszt már több mint egy évtizede.

Suvasz mindenáron szeretne bejutni a fehér kalaposok exkluzív társaságába, ezért foglyul ejti a doboztrollok barátját, Herbert Haraszt (Kardos Róbert) zseniális feltalálót, és a vörös kalaposok bandája élén nekivág, hogy elfogja az összes doboztrollt. A vörös kalaposok kimagasló egyéniségei a rettenthetetlen Porci úr (Scherer Péter), a suta Kópé úr (Nagypál Gábor) és a flegma Potyka úr (Törköly Levente).

A föld alatt munkálkodó doboztrollok számára az emberek szemete valóságos kincsesbánya. A doboztrollok újrahasznosított kartondobozokat viselnek, akár a teknőcök a páncéljukat. A bádogosok vidám társasága beleássa magát a szemétbe, és mechanikai hulladékot gyűjtenek, amiből csodás találmányokat hoznak létre. A doboztrollok összetartó családja azonban egyre nagyobb veszély fenyegeti a sajthidiak róluk alkotott tévképzetei és Suvasz galád terve miatt, ezért Tojás kénytelen a felszínre menni, a „fénybe”, ahol összebarátkozik egy másik 11 éves gyerekkel, a csodásan harcias Winnie-vel – Lord Camen-Bert kislányával (Csifó Dorina).

Tojás és Winnie merész tervet kovácsolnak, hogy megmentsék a doboztrollokat Suvasz ármányától, és kalandos útra indulnak: eközben őrült fordulatok és érzelmes helyzetek csapdái leselkednek rájuk, és mindenféle formájú és méretű hősök jelentik be igényüket az események alakítására – még derékszögűek is.

A stoptrükk-animáció egyidős a mozgóképpel, és első perctől a határtalan fantázia szárnyalásának megzabolázhatatlan médiuma, a közönség és az alkotók számára is különösen felemelő élmény volt és marad mindörökre. Képkockáról képkockára – márpedig a mozgókép egy másodpercében 24 képkocka van – kell finoman és fáradságot nem kímélve mozgatni az objektumokat (szereplőket, díszleteket, kellékeket). Minden egyes beállítást rögzít a kamera. Amikor a sok ezer felvételt szekvenciaként levetítik, a karakterek és a környezet folyamatos mozgással életre kelnek. Ez maga a puszta kézzel teremtett mozimágia.

„A stoptrükk-animáció nagyon egyszerű folyamat – magyarázza Travis Knight, a Doboztrollok producere és főanimátora. – Leheletnyit megmozdítunk egy tárgyat, és felvételt készítünk róla – ennyi.”
A stoptrükk-animációs mozi annyiban hasonlít az élőszínészes filmhez, hogy létező helyszínek vannak, amelyeket meg kell építeni és dekorálni; a szereplőket öltöztetni kell és megfelelően bevilágítani – no, meg rendezni. De ennek a mozinak a világa teljes egészében az animátorok fantáziájának a szüleménye, akik képkockánként milliméteres eltéréssel mozgatják a karaktereket. Ebben a mozgásban gyökerezik e művészeti ág rendkívülisége.
A stoptrükk-animáció legelső alkotása az 1898-i  The Humpty-Dumpty Circus című rövidfilm volt, Albert E. Smith és James Stuert Blackton munkája, aki egy játékcirkusz állatait és artistáit keltette életre a módszerrel.

Európai animátorok használtak először bábukat és tárgyakat összefüggő történetek elmesélésére, de új művészeti ággá a kaliforniai Willis Harold O’Brien fejlesztette a módszert, évtizedek alatt. O’Brian rövidfilmeket készített, mint az 1925-i The Lost World, és az ő nevéhez fűződik az 1933-i King Kong is. Az utóbbi számára kifejlesztett, gömbcsuklós fémszerkezetre épített bábuk utódai ma is használatban vannak. O’Brian 1948-ban Oscar-t kapott a szintén óriás gorilláról szóló Mighty Joe Youngért.

A magyar George Pal (azaz: Marczincsák Pál György) az 1940-es évek elején érkezett Hollywoodba, és stoptrükk-animációs rövidfilmeket készített a Paramountnak. A korábbi technikákkal ellentétben Pal és csapata helyettesítéses animációt alkalmazott, azaz akár 9000 önálló figurát is kifaragott kézzel, amelynek mindegyike kis mértékben különbözött a többitől, s ezeket egyenként képkockákra rögzítve teremtette meg a mozgás illúzióját.

Pal több rövidfilmjét is Oscar-ra jelölték, ő maga pedig életmű-Oscar-t kapott 1944-ben.  A tévénézők két generációja is jól ismeri Arthur Rankin, Jr. és Jules Bass munkásságát. Ők az Animagic nevű bábumozgató stoptrükk-animációs módszert alkalmazva készítettek nagy sikerű tévés produkciókat, illetve két nagyjátékfilmet is (The Daydreamer, Mad Monster Party? /1966, 1967).

Nem sokkal később létrejött a brit Aardman Animations produkciós cég, amely a Wallace & Gromit cím alatt futó rövidfilmekkel szerzett hírnevet, később nagyjátékfilmekkel aratva újabb sikereket.
A műfaj újabb mérföldkőhöz érkezett 1982-ben, amikor a Disney konceptuális művésze, Tim Burton elkészítette Vincent című rövidfilmjét. Egy évtizeddel később Burton és csapata világsikert aratott a Karácsonyi lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas) című stoptrükk-animációs musicallel.

Már a 21. század szülötte a LAIKA, Inc, amely 550 rendezőt, tervezőt és animátort fog össze, aki az animáció több területén is figyelemreméltót alkot, a 2D-t, a komputeranimációt és a stoptrükk-animációt is beleértve.

A LAIKA részt vett Tim Burton A halott menyasszony (The Corpse Bride) című stoptrükk-animációs filmjének elkészítésében (Oscar-ra jelölték), amely Angliában készült, a cég azonban oregoni székhelyű. Itt készült a LAIKA korszakalkotó Coraline és a titkos ajtó című filmje. A Henry Selick rendezte stoptrükk-animációs film az első produkció volt, amely sztereoszkopikus 3D-ben készült, s így addig nem tapasztalt élményben részesítette a nézőket. A stoptrükk-animáció reneszánszát elhozó Coraline volt az első film, amely a LAIKA hillsborói (Oregon) stúdiójában született, a ParaNorman pedig a második. A kritikusok többsége 2012 legjobb animációs nagyjátékfilmjének nevezte. A produkciót Oscar-ra, a Kritikusok Díjára és a brit filmakadémia díjára (BAFTA) jelölték; nominálták a melegek és leszbikusok szövetségének díjára (GLAAD), és kapott két Annie-t („animációs Oscar”) is.

Miközben a LAIKA ragaszkodik az alapokhoz, vagyis a stoptrükk-animációhoz, új és újabb technológiákat von be az alkotói folyamatba.

A Doboztrollok készítésekor már alkalmazták a rapid prototyping módszert (ez különféle technikák összefoglaló neve, amelyek mind a 3D-s nyomtatás előnyeinek kiaknázásán alapulnak), illetve a számítógépes animációt.

„Mint minden LAIKA-film, a Doboztrollok is megható és emberi történet örök érvényű üzenettel – mondja Travis Knight. – A LAIKA által elmesélt minden történetben művészi formában fonódnak össze a különféle princípiumok: sötétség és fény, intenzitás és melegség, valamint a dinamizmus. Vizuálisan lenyűgöző sztorikat szeretnénk bemutatni, amelyeket szépség ragyog be, de ennél is fontosabb, hogy legyen mélyebb üzenet. A filmjeink elgondolkodtatóak, élesebb megvilágításba helyeznek bizonyos dolgokat, és egy kicsit meg is rendítik a világról alkotott addigi tudásunkat. Olyan történeteket mesélünk el, amelyek megfognak minket, és reméljük, emiatt számot tarthatnak a közönség érdeklődésére is szerte a világon.”

„A Doboztrollok különbözik az előző két filmünktől, a Coraline-tól és a ParaNormantól, amelyek kortárs amerikai történetek voltak némi természetfeletti beütéssel – folytatja Knight. – Ez a mozi kosztümös darab, és a detektívtörténet, az abszurd komédia meg a steampunk kalandfilm különös elegye lenyűgöző vizualitással és meglepően őszinte érzelmekkel. Kicsit olyan, mint Charles Dickens művészetét kereszteztük volna Roald Dahl és a Monty Python munkásságával.”

„Mi mással lehetne ezeket a műfajokat összehozni egyetlen mozgóképben, ha nem stoptrükk-animációval? – teszi fel a költői kérdést Anthony Stacchi rendező. – És ehhez a filmkészítési módszerhez ragyogóan passzolnak a mágikus lények, akik kartondobozt hordanak, mintha kagylóhéj lenne. A sztori és a stúdió tökéletesen egymásra talált.”

„Stúdiónk folyamatosan fejlődik, amit jól mutat, hogy ez eddigi legnagyobb és legambíciózusabb filmünk” – mondja Knight. A LAIKA háromgyermekes elnök-vezérigazgatója szerint sokkal nagyobb filmélményt nyújt egy olyan alkotás, amelynek megtekintése után szülő és gyerek megbeszélheti, mit is látott. „A Coraline-hoz és a ParaNormanhoz hasonlóan a Doboztrollok is fejlődéstörténet, amelyben jellemes ifjú emberek rengeteg kaland közepette felfedezik, kicsodák ők valójában, hová tartoznak, mivé akarnak válni, és megtanulják mindazokat a dolgokat, amelyek meghatározzák a személyiségünket és a többi emberhez való viszonyunkat. A világ, amelyben fiatal hőseink élnek, eléggé barátságtalan a kívülállókkal szemben.

Ám a szigorú társadalmi korlátok néha megkövetelik, hogy újragondoljuk a fennálló viszonyokat. Tojás és Winnie még csak 11 évesek, de hoznak néhány olyan döntést, amely végül átalakítja és jobbá teszi a társadalmat.”

„A történet középpontjában egy kisfiú és az őt befogadó család kapcsolata áll – teszi hozzá David Bleiman Ichioka producer. – Az irántuk érzett szeretet lendíti előre a történetet és változtatja meg a világot, hogy boldogulhassanak benne.”

„A gyerekek megtalálják a bátorságot ahhoz, hogy a saját kezükbe vegyék a sorsukat – mondja Graham Annable rendező. – A történet azt is üzeni, hogy ne a fedlapjáról ítéljünk meg egy könyvet – vagy egy dobozt.”

Ha már szóba került: egy könyv volt a film kiindulópontja. Alan Snow bestsellere, a Here Be Monsters, amely a mozi alapjául szolgált, egy sorozat első kötete. „Csaknem egy évtizeden át fejlesztettük ezt a filmet, nagyjából a Coraline-nal egy időben kezdtünk el rajta dolgozni – mondja Knight. – Az a produkció állt össze előbb, aztán hirtelen közbejött a ParaNorman, de most végre befejezhettük ezt a sokat dédelgetett projektünket is. Alan Snow könyve azokra a fantasztikus és bizarr művekre emlékezetett, amelyeken felnőttem. Például imádtam Roald Dahl novelláit. Az ötszáz oldalas nyersanyagból – amiből több film is kitelt volna – a doboztrollok vonulatát választottuk ki, és azt akartuk kibontani, mi határoz meg egy családot. Ez iszonyúan erős univerzális téma: nem minden családot a biológia tart össze.”

„Arra is figyelmet fordítottunk, hogy ne hagyjuk ki Snow gondolatait az osztályharcról és egyes csoportok elnyomásáról, még ha a történetben egy klasszikus mesebeli főgonosz, Suvasz rémtetteiről van is szó” – teszi hozzá Bleiman Ichioka.

Stacchi, aki először készített stoptrükk-animációs filmet, miután társrendezője volt a számítógép-animációs Nagyon vadonnak (Open Season), átveszi a szót: „Amikor elolvastam Snow meséjét, érzelmileg nagyon megragadott az apa-fiú kapcsolat témája. Nem sokkal korábban született meg a kisfiam, és még szoknom kellett, hogy ott van ez a fura kis lény a házamban... Úgy éreztem, Snow története bizonyos mértékben a klasszikus Disney-filmekre emlékeztet, és van egy kis beütés a Pán Péterből meg Az elveszett fiúkból (Lost Boys) is. Tojásnak fel kell jönnie a csatornából ahhoz, hogy kitalálja, hogyan tudna beilleszkedni a társadalomba, és barátjának, Halnak, aki egyben afféle apafigura is, szintén el kell döntenie, hol van a helye. Amikor meghallottam, hogy a LAIKA fog filmet csinálni a könyvből, kedvet kaptam, hogy csatlakozzam a projekthez. Azok a barátaim és kollégáim, akik már jártak a stúdióban, mind azt mondták, hogy szédületes, ami ott van.”

Stacchi tehát beszállt, majd a produkció fejlesztése eltartott pár évig. Aztán, ahogy a ParaNorman esetében is, a LAIKA felkért egyet a saját munkatársai közül, hogy üljön be a másik rendezői székbe. Annable storyboard-művész volt a Coraline-ban és a ParaNormanban is. „Egész jól alakult: a stúdió sztoriosztálya mindhárom filmben képviseltette magát” – mondja Stacchi.

A maga 79 díszletével és a több mint 20 ezer, kézzel előállított kellékkel a Doboztrollok a legnagyobb stoptrükk-animációs produkció, ami valaha készült, és csupán a negyedik sztereoszkopikus 3D-ben forgatott animációs mozi a Coraline és a titkos ajtó, a ParaNorman, illetve a Kalózok! A kétballábas banda (Pirates!) után.

Az animáció szó hallatán a legtöbben vagy klasszikus rajzfilmre, vagy számítógépes animációra gondolnak, a LAIKA munkatársai viszont arra törekednek, hogy amit csak lehet, kézzel készítsenek el.

„Az animáció hihetetlenül erős vizuális médium, amelynek csak az alkotói fantázia korlátai szabhatnak határt – magyarázza Travis Knight főanimátor és producer. – Igyekszünk a műfajt új kreatív irányokba elvinni, amikor minden új technológiát beépítünk a módszereink közé. A stoptrükk-animáció az alap, de az a cél, hogy minél jobban felturbózzuk az alkotói folyamat során. Szeretem ezt a médiumot és művészeti formát, mert oly sok csodálatos elemet ötvöz: az illusztrációt, a festészetet, a fotográfiát, a világítást, a szobrászatot, a zenét és így tovább.”

„Ebben a moziban már komolyan kiszélesedhetett a spektrum – folytatja Stacchi rendező. – A LAIKA már eljutott arra a pontra, hogy ekkora produkciót készíthessen ilyen összetett technológiával és dizájnnal.”

A Doboztrollok a LAIKA Studios hillsborói (Oregon) telephelyén, 14 ezer négyzetméternyi munkaterületen készült, a start 2012 őszén volt. A csúcsidőszakban, egy évvel később 340-en dolgoztak a filmen, egyszerre 50 önálló stáb készítette a felvételeket. A munka 2014 tavaszán fejeződött be. Maga a forgatás 76 hétig tartott.

„Ha jó napunk volt, két másodperc hasznos anyagot tudtunk fölvenni” – mondja Bleiman Ichioka.
Georgina Hayns, a karaktergyártás kreatív főnöke, aki már az előző két LAIKA-nagyfilmben is ezt a pozíciót töltötte be, így fogalmaz:

„Ez olyan, mint megmászni az Everestet, de hétről hétre láttuk, mekkora utat tettünk meg, és ez erőt adott. A LAIKA folyamatosan érezteti az alkalmazottaival, milyen nagyra értékeli a munkájukat. Arra is lehetőséget ad, hogy kísérletezzenek, próbáljanak ki spontán kreatív megoldásokat, persze bizonyos határokon belül.”

Brad Schiff vezető animátor arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon ügyelni kellett arra, mi a rendezők elképzelése, és mit adnak elő az animátorok, mert ettől függött a film stílusa. Nem volt ritka eset, hogy Schiff a stúdió padlóján fekve segített az animátoroknak, milyen legyen a következő mozdulat.

„Az animátorok személyesen feleltek a film egy-egy jelenetéért, tehát álmukból fölkeltve is tudniuk kellett, mit várunk el tőlük – magyarázza Knight. – Szó szerint az ő két kezük finom mozgásán múlt, hogyan alakul az adott felvétel. Éppen ezért arra bátorítottuk a művészeket, hogy érezzék teljesen magukénak a rájuk bízott jelenetet.”

„Minden animátor más modorban dolgozik – folytatja Schiff. – Ugyanakkor az volt a cél, hogy a filmnek végig egységes legyen a stílusa. Az egyes karaktereket különböző bizarr tulajdonságokkal ruháztuk fel, és ezeket végig kellett vinni az egész filmen, függetlenül attól, hogy az egyik vagy a másik jelenetben melyik művész mozgatta a figurát. Az egyéni modort háttérbe kellett szorítani az egységes stílus érdekében. Mindig felmértük, melyik animátor mely területen jó. Van, aki az akciókban brillíroz, másoknak az érzelmes jelenetek fekszenek igazán.”

„A laikusok azt gondolják, hogy a stoptrükk-animációhoz főleg türelem kell, pedig a legfontosabb az, hogy hosszú időn át erősen tudjunk koncentrálni – veszi át a szót Knight. – Ez fizikailag is megerőltető: az ember ott áll a stúdió betonpadlóján, és különböző fura pozíciókba csavarja a testét, elpróbálva, hogyan kellene optimálisan mozgatni a figurát. És persze szellemileg is roppant fárasztó. Ha egy karakter, amit éppen animálsz, dühös, neked is ebbe az állapotba kell kerülnöd ahhoz, hogy ezeket az érzelmeket meg tudd jeleníteni a bábun keresztül.”

„Hogy vétünk-e hibákat? Egyfolytában, és az esetek többségében ezeket a hibákat beépítjük magába az alkotófolyamatba. Amikor az ember a két kezével hoz létre valamit, mindig ott van a lehetőség, hogy az eredmény tökéletlen lesz. De részben ettől kel életre a stoptrükk-animáció: felruházzuk azzal a nagyon emberi tulajdonsággal, hogy semmi sem tökéletes.”

 

A Doboztrollok számokban

# Egy animátor egy hét alatt általában 3,7 másodpercnyi hasznos filmanyagot készített, ami nem egészen 90 képkocka

# A film elkészítéséhez 56 kamerát és 892 lámpát használtak, közülük 68 fluoreszkáló fényvető volt

# 190 bábut készítettek a film számára

# 79 díszletet építettek, miközben a filmben 26 önálló helyszín van; a munkában 13 modellkészítő, # 12 ács, 9 díszletfestő, 8 berendező és 4 növénykészítő művész vett részt

# 200 jelmez készült a film számára

# 14 különböző anyagból van Lord Camen-Bert kalapja

# A báljelenetben 150 sajthidai szerepel, részben bábuk, részben számítógéppel generált figurák

# Több mint 53 ezer arcrészlet készült 3D-s nyomtatóval, ebből 15 ezer Tojásé volt

# Tojásnak több mint 1,4 millió potenciális arckifejezése volt

# Tojás pulóvereihez 213 méter fonalat használtak fel, amit kézzel festettek különböző színűre

# Suvasznak 1,18 millió potenciális arckifejezése volt

# Winnie-nek több mint 600 ezer potenciális arckifejezése volt

# 185 felvételen szerepelnek számítógéppel generált emberek

131 felvételen szerepelnek számítógéppel generált doboztrollok

# A Mechafúró körülbelül másfél méter magas volt, 30 kilót nyomott, és 600 darab fém-, műanyag meg acélalkatrészből állt; az 5 darab teljesen kivitelezett Mechafúró (az összesen nyolcból) a legnagyobb működő szerkezet, amelyet stoptrükk-animációs filmben használtak

# A Mechafúró kemencéjének lángjait egy iPad szolgáltatta, amelynek képernyőjén végtelenített videó futott

# Több mint 20 ezer kelléket készítettek kézzel a filmhez

# 55 különböző formájú sajtot állítottak elő a film számára

# A növényművészek 24 fajta növényt alkottak meg

# A film legkisebb kellékei a tű és a cérna voltak

Az összes karakter arca a LAIKA arcraktárába került, ahol több mint 1300 dobozban csaknem 53 ezer arcot tárolnak 

 

Magyar hangok

Tojás: Baráth István; Winnie: Csifó Dorina; Suvasz: Csankó Zoltán; Lady Camen-Bert: Bertalan Ágnes;

Lord Camen-Bert: Szacsvay László; Herbert Haraszt: Kardos Róbert.

A filmet az UIP-Duna Film forgalmazza; bemutató előadás:  október 12., vasárnap 10 órától a budai Palace Mammut I moziban.

Címkék