Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szombat van, 2021. szeptember 25. Az év 268. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 738455. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Itt az idő, nem távozik

Itt az idő, nem távozik
Infovilág

Csak a fiatalok kedvéért: a latin anyanyelvként nem használatos, de Vatikán Államban és a katolikus egyházban ma is a hivatalos érintkezési forma. Nincs személyes kötödése, nincs hőse, nincs bölcse. A görögök kérkedhetnek Arisztotelésszel, az indiaiak Buddhával, a rómaiak cézárokkal, a latinnak csak utórezgése van, mint a földrengésnek: megérint orvost, gyógyszerészt, biológust. Egy kicsit a sznobság, a fontoskodás kutyabőre, a tudás nemesi levele lehetne, de manapság elég az okostelefon.

Igazából már az idegen szavak szótárára sincs szükség, a Google mindent  tud, még azt is, amit nem közöl a közmédia. Addig csak Budapest egykori főpolgármesterén csámcsoghattunk, hogy megdobálták tojással, hogy Bajnai miniszterelnöknek libát gágogtattak, aztán az interneten az olvashattuk, hogy szinte napra pontosan három esztendeje, Orbán Viktort hívei előtt, szórták meg paradicsommal Erdélyben. Nehéz volt szavakkal minősíteni e szörnyűséget: garázdaság, hazaárulás, szentséggyalázás? Csak később került elő a megfelelő szó: korrupció? Igen, a korrupció, az idegen szavak listája szerint, ez általános romlottság, a közélet züllött állapotának jelentése.

Hit, bizalom, őszinteség, becsületesség? A sportban előbb a fáradtság, aztán a fájdalom emlékeztet a múlásra. A politikában nem a kor, hanem a hatalom amortizál. A menetrend szerint a bölcsességnek kellene érkeznie, de a mohóság fut be. Az osztogatás elé tolakszik a fosztogatás, a szerzés. Az egyszer oly fényesen csillogó szemek nem az évektől, hanem alkoholtól, drogtól, becstelenségtől kopottak.

A naranccsal együtt rohad a banán, az alma, a barackot betegség tizedeli. Egy ápoló, három helyett dolgozik, egy fél fizetéséért. A megváltás ígéret marad, a Krisztusként érkezők Júdásként maradnak. És az idő, a becsszóra átvetteken is nyomot hagy. A zászló össze-vissza lobog, a jog a kukában, a demokrácia árva gyermekként bolyong. A „költő” verset ír a nagy vezér születésnapjára, a kis vezéreket csak egyszerűen éltetik. A tolvajok hivatalt kapnak, a forradalmárok büntetést. 

Újabban a korrupciót a közvélemény is méri, érzi. A kettészakított ország tisztességben akar egyesülni. A szép szavaknak már nincs varázsa, a hitet, a bizalmat lassan záptojásra, paradicsomra cserélik.

Hazudik az idő, rég másutt kellene lennie, mégis még itt van. Várakozik. Kíváncsi.

 

 

 

Címkék