Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma vasárnap van, 2022. október 2. Az év 275. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 738827. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Soroson és az EU-n kívül nincs más a kalapban

Soroson és az EU-n kívül nincs más a kalapban Soroson és az EU-n kívül nincs más a kalapban Soroson és az EU-n kívül nincs más a kalapban

Válogatás a múlt két hét nemzetközi sajtójából: a hódmezővásárhelyi gyomros óta nem talál magára a Fidesz, és ez láthatóan alaposan megviseli a NER legjavát. De úgy látszik, ők csak akkor tudnak nyerni, ha eleve leküzdhetetlen előnnyel vezetnek. Természetesen pénz, paripa, fegyver továbbra is az ő oldalukon van, most azonban egyre szűkül a különbség, a propagandagépezet feltűnően akadozik, a migránsokon, Soroson és az EU-n kívül nincs más a kalapban, amit ilyen vészhelyzet esetén elő lehetne rántani. Ugyanakkor az olasz választás eredménye Orbán kezére játszik, Fico küszöbön álló bukása viszont belezavar a köreibe

A Die Presse beszámolója szerint Kovács Zoltán, aki időről időre személyesen igyekszik megdolgozni a nyugati sajtót, meglepő bejelentést tett Bécsben: a Fideszt nem érdekli a kétharmad. (Tényleg? – a szerk. megj.) A lap hozzá is teszi, hogy a Fidesz ideges Hódmezővásárhely után, és az csak még jobban elbizonytalanítja, hogy újabb és újabb korrupciós ügyeket lepleznek le. Az AFP azonban úgy látja, hogy korai volna leírni a pártot, hiszen ellenőrzi a média túlnyomó részét, dagad a pénztárcája és neki dolgozik az érdekei mentén átfazonírozott választási rendszer is. De ha az ellenzék képes összefogni, akkor nyerhet 40 körzetben, ez esetben pedig a gránit szilárdságú alaptörvény megalkotóinak még az abszolút többség sincs meg. 

A Die Welt szerint Márky-Zay megválasztásával Lázár János hátországában az egész urambátyám-rendszerről mondtak véleményt, úgy hogy most a miniszterelnök mégiscsak aggódhat a jövő miatt. Az ellenzék számára a siker receptje úgy hangzik: mindenki egy ellen. Hasonlóképpen vélekedik a helyzetről a Bloomberg is, mármint hogy Orbán számára az újraválasztás mégsem lesz formalitás.

Ennél fogva a politikus most kétszeres hangerőre növelte a migránsellenes retorikát és ígérget a zembereknek. Ugyanakkor meglepő az, amit Csányi Sándor, ország leggazdagabb embere mondott a hírügynökségnek, hogy ti. jobb volna, ha maradna a jelenlegi kormány, mert különben veszélybe kerül a stabilitás. (Hadd jegyezzük meg: hasonló nyilatkozatokat már országban vezető bankároktól nemigen olvasni.) A Fidesz-hívek vakhitét Ann Applebaum a The Washington Postban úgy magyarázza, hogy ha érzelmileg megfog, amit Orbán hirdet, akkor érdekel az, hogy a veje közben megszedi magát? Csak hogy ez hosszabb távon cinikussá teszi az embereket a politika iránt.

Bár nem nyilazott hátrafelé a nyeregből, Bécsben egyöntetű felháborodást keltett Lázár János portyája. A Die Presse meg is kérdezte, csak nem nyugtalan Orbán Viktor? Illetve hogy a jelek szerint a Fidesz minden eszközt bevethetőnek tart, miután Hódmezővásárhely után attól tart, hogy másutt is beleszalad egy ekkora pofonba. Még ennél is kínosabb ügyben érdeklődött a kormányfőnél a The New York Times szemleírója, miután a politikus kinyilvánította, hogy a magyarok nem kívánnak más etnikumokkal keveredni. Tehát a dilemma úgy hangzik – mutatott rá a kommentár -, hogy milyen színűek is a magyarok, és milyen színű volt az a 440 ezer zsidó, akit 1944-ben a magyar hatóságok aktív segédletével deportáltak?

Talán nem meglepő ezek után, hogy az ENSZ emberi jogi biztosa, akit pedig Szíjjártó Péter a maga megszokott, „diplomatikus” módján igyekezett jobb belátásra bírni, fenntartja véleményét, miszerint Orbán rasszista és idegengyűlölő. Politikai repertoárja abból áll, hogy gyűlöletet kelt, faji retorikája ugyanakkor mind kiábrándítóbb (The New York Times). Idevág az, amivel a Facebook indokolta a Bloombergnek, hogy miért is került vissza Lázár-féle bécsi videó: amit a miniszter mondott az ugyan valóban rasszista, de az embereknek tudniuk kell, hogy egy kormány vall ilyen nézeteket, azaz hírértékű.

Kár volna tagadni ugyanakkor, hogy a Kárpát-medence géniusza iskolát teremtett.  A The Washington Post pl. arról ír, hogy Trump elmulasztott három olyan dolgot, ami pedig sokat nyomott a latban Orbán és Erdogan sikerében: nem összpontosította a hatalom zömét a saját kezében,  nem stafírozta ki kellőképpen a vazallusokat, illetve saját törzsszavazóit, végül nem sulykolta megfelelő erővel, hogy itt nem a saját, hanem a nemzet túlélése forog kockán.

A The Wall Street Journal azt fejtegette a minap, hogy az unió-tag Magyarország fő gondja az EU, viszont Brüsszel nem tudja pontosan, hol húzódik a választóvonal a demokrácia, illetve az illiberalizmus között. Orbán Viktor mindenesetre bekerítette a szervezetet, lábujjhegyen kerüli meg a közös normákat. Na, persze, ehhez az is kell, hogy pl. az Európai Néppárt konzekvensen opportunista legyen a magyar rendszer megítélésében.

Weber, az ENP frakcióvezetője azt bizonygatta a minap a Süddeutsche Zeitungban, hogy a magyar miniszterelnök betartotta az uniós játékszabályokat, amikor átalakította az igazságszolgáltatást. Ezzel szemben egy zöld EP-képviselő, aki delegáció élén járt Budapesten, úgy nyilatkozott a Der Standard-nak, hogy Magyarország a prototípus, a populisták itt követhetik nyomon, miként érheti el céljaikat. Ezt már egy európai zöld képviselő fejtette ki a Der Standard-ban, miután Budapesten járt. A Le Monde pedig azt emelte ki, hogy az orbáni rendszer úttörő volt a térségben, amikor a közmédiát kellett bedarálni.

Ausztria, ahol a szélsőséges Szabadságpárt a koalíció tagja, leginkább a menekültkérdésben fúj egy követ Magyarországgal, viszont az osztrák külügyminiszter-asszony a budapesti látogatás során barátságosan ugyan, de több témában is próbált elhatárolódni a magyar álláspontról. A Die Presse munkatársának az volt a benyomása, hogy Kneissl azt üzente: Bécs nem szeretne a magyarok farvizén haladni, és Kurz kancellár azt is igyekszik elkerülni, hogy túlzottan összeboronálják Orbán Viktorral. Ugyanakkor Luxemburg is csatlakozott az Európai Bíróságnál a paksi bővítés ellen benyújtott osztrák keresethez.

A magyar kormány közben jó nagy kokit/sallert kapott máris Luxemburgban, miután az EB törvénysértőnek minősítette a nemzeti földtörvényt, azaz hogy annak idején elvették a haszonbérleti szerződés alapján dolgozó külföldi gazdák földjét (Kurier). Minden ellenszolgáltatás nélkül, ahogy kell.

Az elmúlt napokban felkavarodott az állóvíz a Közép-Európai Egyetem körül, miután a CEU bejelentette, hogy megkapta az akkreditációt az illetékes magyar hatóságoktól. Kovács Zoltán azonban sietett lehűteni a vérmes reményeket, mondván, hogy még nem lehet aláírni a megállapodást New York Állammal, ami végleg rendezné a kérdést, mert szerinte az intézmény továbbra is jogtalan kiváltságokat élvez a magyar felsőoktatásban (BBC).

Ezek után érkezett a hír a Der Standard útján, hogy az iskola 2022-re kampuszt létesít Bécsben. Az osztrák főváros polgármestere az évszázad lehetőségének nevezte az aláírásra váró szerződést, a lap azonban megemlíti, hogy az egyetem részéről menekülő útnak tekintik Bécset, ha nem sikerül dűlőre jutni az Orbán-kormánnyal. Sokatmondó ugyanakkor, hogy a Szabadságpárt oktatási felelőse nem érti, miért volna fontos egy CEU-részleg osztrák földön, miután Soros vitatott személyiség, alapítványai pedig szerinte leginkább hangulatot akarnak kelteni olyan európai mozgalmak ellen, amelyek nem kérnek az ellenőrizetlen bevándorlásból és a nyitott határokból. (Ez ismerős, de honnan is?)

De ha már itt tartunk, a Frankfurter Allgemeine Zeitung jelentette, hogy Magyarország ugyan elutasítja a menekülteket, noha egyre többen vándorolnak ki, ugyanakkor folyamatosan csökken az újszülöttek száma, csakhogy a gazdaságnak szüksége van munkáskézre. Így Ukrajnából hivatalosan jelenleg 50 ezren dolgoznak magyar cégeknél. Csak nem verik nagydobra. Azaz a kutya ugat, de a karaván halad…

A válogatás a nemzetközi sajtóból eredetileg itt jelent meg.