Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma vasárnap van, 2021. május 9. Az év 129. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 738316. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Merkel taktikai szövetséget köt a liberális demokrácia fő ellenségével?

Merkel taktikai szövetséget köt a liberális demokrácia fő ellenségével? Merkel taktikai szövetséget köt a liberális demokrácia fő ellenségével? Merkel taktikai szövetséget köt a liberális demokrácia fő ellenségével?

A szolidaritás és a jogállamiság kérdésében világos álláspontot kell elfoglalnia az Európai Uniónak – hangsúlyozza Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter a Der Spiegel című német hírmagazinnak adott nyilatkozatában.

Az unió előtt fekvő legfőbb akadályokra vonatkozó kérdésre a miniszter azt válaszolta: vannak olyan tagállamok, amelyek nem értik a közös európai cselekvés szellemiségét. Mely országokra gondol? – kérdezi a Der Spiegel riportere. A válasz: „Vegyük például Magyarországot vagy Lengyelországot. Tíz-, illetve negyvenmillió lakosú országról van szó. Nem tudom belátni, mitől ne lennének olyan helyzetben, hogy átvegyenek néhány ezer menekültet. De önszántukból ma sajnos semmi sem megy.”

Az újságíró ezután felidézi, hogy Emmanuel Macron francia elnök megfogalmazása szerint Európa nem olyan szupermarket, ahol mindenki kiválasztja a kedvére valót. Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter pedig a minap pénzmegvonás büntetéssel fenyegette meg Lengyel- és Magyarországot, a szolidáris magatartás hiánya és az EU alapértékeinek megsértése miatt. Igaza van-e Le Driannak? – kérdezi a Der Spiegel Jean Asselborntól. A válasz: „Hogyne. Egyszer meg kell fogalmazni ezeket a fenyegetéseket. És ha semmi sem változik, akkor hasonló fog történni más területeken is, például amikor a keleti EU-országok a Nyugat szolidaritását követelik a biztonság és a védelem kérdésében. A szolidaritást gyakorolni vagy engedni lehet. Szeletekre vágni nem. A szolidaritás, a jogállamisággal, együtt az EU értelme. E kérdésekben világos álláspontot kell felmutatni.”

Arra a kérdésre, elég-e a világos beszéd az unió politikai egyben tartásához, Asselborn azt feleli: „Természetesen nem. Érvelő módon ki kell mutatni, hogy az EU akkor a legerősebb, ha egységes álláspontot képvisel. Csak sajnos, a központi külpolitikai kérdésekben egyre ritkábban áll elő ez a helyzet.”

Maradjunk ezúttal a német sajtónál. A Die Zeit című magazin weboldalán olvasható a németországi születésű, de a bostoni Harvard egyetemen politikaelméletet oktató Yasha Mounk elemzése. A szerző figyelmeztet arra: veszélyes lenne, ha a konzervatívok az autokrata Orbán Viktorral, vagy az Alternatíva Németországnak nevű párttal, az AfD-vel fognának össze.

Az elemzés szerint a konzervatívok nagyon fontos szerepet játszottak olyan helyzetekben, amikor szélsőjobbról fenyegette veszély a demokráciát. A 19. századi Nagy-Britanniában például a toryknak sikerült a parlamenti rendszerbe integrálniuk a royalistákat és a reakciósokat, és ezáltal a politika peremén kívülre száműzték a szélsőségességet. Ha azonban a konzervatívok kudarcot vallanak, akkor veszélyes helyzet áll elő. Ez történt a 20. század első felében, és soha nem látott katasztrófa lett a következmény.

Mounk sokkolónak nevezi azt az - általa néhány nappal ezelőtt ismeretessé vált értesülésnek mondott - vélekedést, miszerint Angela Merkel taktikai politikai szövetséget igyekszik összekovácsolni az európai liberális demokrácia élenjáró ellenségével, Orbán Viktorral.

Orbán – írja a Die Zeit szerzője – az elmúlt nyolc évben kvázi diktatórikus ellenőrzés alá vonta országát, anélkül, hogy túlzott ellenállást kellett volna leküzdenie az európai intézmények részéről. Ezt az tette lehetővé, hogy mindvégig sikerült fenntartania kapcsolatát a kontinens fősodorbeli konzervatív pártjaival, és intézményi szinten ez abban jelenik meg, hogy a Fidesz az Európai Néppárt tagpártja. A Fidesz-tagság fenntartásának legfőbb védelmezője pedig Manfred Weber CSU-politikus, a Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője volt.

Yasha Mounk Weber eddig tanúsított magatartását elvtelen, cinikus, pártpolitikai szempontú számításnak minősíti. Ennek alapján azt írja, Weber központi szerepet játszott abban, hogy Orbán lerombolhatta a magyar demokráciát. Angela Merkel pedig - teszi hozzá – a hírek szerint támogatja Weber azon törekvését, hogy az Európai Bizottság elnöke lehessen.

A Die Zeit szerzője szerint Merkel nem rajong különösebben Orbánért, de a jelek szerint úgy véli, szüksége van a magyar kormányfőre a többség megőrzéséhez az Európai Parlamentben. A kancellár Mounk szerint nyilvánvalóan arra az elhatározásra jutott, hogy megköti a békét a nem demokratikus jobboldallal.

Ez egyfelől azzal jár – folytatódik a gondolatmenet –, hogy az Európai Unió belátható ideig teljes jogú tagjaként fogja megtűrni a legmélységesebben illiberális, sőt nem demokratikus államokat. „A bástyák ma sérülékenyebbek, mint valaha” – írja Yasha Mounk. Kérdi: ha Weber és Merkel képes elárulni az elveit, csak azért, hogy megőrizzék többségüket a viszonylag jelentéktelen Európai Parlamentben, akkor mi alapján lehet bízni abban, hogy ellenállnak majd az AfD-vel való szövetségkötésnek, ha egy napon ez lesz az ára a berlini kormányon maradásuknak?