Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma hétfő van, 2021. július 26. Az év 207. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 738394. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Csak Orbánon múlik: megkezdődik-e Magyarország ellen a jogállami eljárás

Csak Orbánon múlik: megkezdődik-e Magyarország ellen a jogállami eljárás Csak Orbánon múlik: megkezdődik-e Magyarország ellen a jogállami eljárás Csak Orbánon múlik: megkezdődik-e Magyarország ellen a jogállami eljárás

A Néppárt szerint Orbánnak a civilek és a CEU ügyében vissza kell lépnie, mert különben jönnek a szankciók. A helyzet állítólag annyira kiéleződött a konzervatív táboron belül, hogy még a Fidesz kizárása is elképzelhető. A demagógoknak mielőbb szembesülniük kell azzal, hogy meg kell fizetniük az általuk okozott rombolásért. A szélsőjobb előretörését ígéri a holnapi svéd választás, vagyis a tét hatalmas, a jövő évi EP-választás pedig egyenesen sorsdöntő lehet a földrész sorsa szempontjából.

Az Európai Néppárt frakcióvezetője kijelentette, hogy Orbán Viktornak ki kell nyilvánítania: hajlandó a kompromisszumra, csak így tudja elhárítani a jogállami eljárás megindítását Magyarország ellen – írja a német Der Spiegel. Weber a civilek vegzálásának leállítását, valamint a Közép-Európai Egyetem sorsának rendezését nevezte meg konkrét feltételként, de egyben megismételte, hogy az alapértékekről nem lehetséges a vita.

Szükségesnek nevezte a néppárti frakcióvezető, hogy a magyar politikus nevezze meg: milyen megoldást tart elképzelhetőnek a két vitás kérdésben. Ha ezt megteszi, az EPP hajlandó a párbeszédre, de egyelőre vár a válaszra. A bajor politikus emlékeztetett arra, hogy a strasbourgi szavazás előtt a miniszterelnök ott lesz a konzervatívok egyeztető megbeszélésen. Akkor kerek-perec megmondják neki, hogy a Néppárt miként ítéli meg a helyzetet és a reakció ismeretében döntik el, miként szavazzanak a plenáris ülésen.

Orbánnak kell eldöntenie, hogy mit akar. De az alapnormák kapcsán nincs mozgástér. Ott húzódik a vörös vonal, jóllehet egyébként sok mindenről lehet vitatkozni.

Kemény büntetés elé néz Magyarország, miután egyre több állam fenyegeti az EU alapértékeit, így az Európai Parlament amellett van, hogy hozzanak szankciókat az Orbán-kormány ellen – állapítja meg az osztrák Kurier. A földrészen az államok között idáig nemigen volt szokásban, hogy fenyegessék egymást. De hát pl. a francia külügyminiszter a minap kijelentette, hogy le kell állítani a pénzügyi támogatást Budapest és Varsó esetében, mert egyik sem tartja tiszteletben a közös normákat. Brüsszel szerint Románia is mind inkább alávág a jogállam pilléreinek.

Magyarország ellen drasztikus lépésről határozhatnak a jövő szerdán: az eljárás a 7-es paragrafus alapján elvezethet a magyar szavazati jog felfüggesztéséhez. Az pedig gyakorlatilag az jelentené, hogy az országot kihajítják az unióból.

Erősen kérdéses, hogy eljutnak-e odáig a dolgok, hiszen már az sem biztos, hogy összejön a kétharmad. De ha netán igen, a lengyel példa azt mutatja, hogy a folyamat így is gyorsan elakadhat. Az osztrák szociáldemokrata Josef Weidenholzer, a jogállamiság védelmével foglalkozó EP-Bizottság tagja ezzel együtt fontosnak tartja, hogy megvonják a világos határvonalat, mert nem lehet taktikai megfontolásokból mindent lenyelni. És mivel jelenleg nincs igazából eszköz, amellyel jobb belátásra lehet téríteni az alapelveket megsértő államokat, a politikus használható mechanizmus megteremtését sürgeti, mert a 7-es paragrafus akkora fegyver, hogy azt egyáltalán nem lehet bevetni.

Az európai középjobb nagyobb sebességre kapcsol, miután szerdán szavaznak a Sargentini-jelentés további sorsáról kezdődik a Politico cikke. A Néppártban vannak törekvések a Fidesz kizárására, de sokan inkább a kivárást választják. A pártcsaládban azonban bármiféle megosztottság erősen kihatna a jövő évi európai választásra, amit a vetélytársak boldogan fogadnának, de pontosan ez a magyarázata annak, hogy miért nem jutottak semmire az eddigi próbálkozások a magyar párt ellen a konzervatívok soraiban. Hogy az EPP marad-e a legerősebb frakció, az múlhat azon, hogy a magyarok tagok maradnak-e. Mérsékelt konzervatív tömörülések azonban ezzel együtt úgy gondolják, hogy amit az Orbán-kormány művelt, az merénylet az EU értékei és a néppárti tagság ellen. És most azt remélik, a szavazás miatt meglehet a kellő többség, hogy megszabaduljanak a Fidesztől. Ez azonban cseppet sem biztos.

Weber amellett van, hogy a párt bent maradjon a nyájban, mert szerinte ily módon jobban hathatnak Orbánra és megakadályozhatják, hogy átálljon az euroszkeptikusok táborába. Legutóbb pedig már arról beszélt, hogy le kell ülni a magyar miniszterelnökkel és Salvinivel, mert kompromisszumokat kell találni. Viszont csupán két párt nyilatkozott úgy, hogy támogatnák a kizárást célzó erőfeszítéseket.

Mindazonáltal a helyzet nagy próbatétel a bajor frakcióvezető számára. Amikor az EPP vezetői legutóbb felhívták, Orbán követeléseket támasztott. Erre mondta azt Weber, hogy nem segítenek neki, ha a magyar politikus sem segít nekik. A forrás szerint: ha a kormányfő jelenetet rendez, akkor közlik vele, hogy menjen a csudába, mert engednie kell a civilek és a  CEU ügyében. De vannak, akik úgy vélik, hogy már ez a két téma elegendő indok a Fidesz eltávolítására. Azt állítják, hogy meg tudják szerezni hozzá a többséget. Arról azonban nem tudni, hogy lenne ilyen konkrét javaslat az asztalon. Azon kívül a nagy többség előbb hallani akarja, mit mond Orbán szerdán, és miként reagál arra Weber.

A német Süddeutsche Zeitung azt jósolja a tegnapi Macron–Merkel-tárgyalás után, hogy a jövő évi EP-választás sorsdöntő lesz az unió számára. A jobboldali populisták támadják az EU-t és ehhez kapóra jönnek nekik a szervezet különféle válságai. Úgy hogy nagy szükség van a világos állásfoglalásra. Ráadásul odahaza a francia elnök bajban van, noha a földrésznek jelenleg a legkevésbé az hiányzik, hogy meggyengüljön a józan ész által irányított vezetés helyzete.

Közben pedig nagy vihar készülődik, ami szintén rontja a stabilitás kilátásait. Először is a Brexit nyomán a potenciális utánzók már számolják a saját kilépésük költségeit és kockázatait. Másodszor, a lengyel, de főként a magyar euroszkeptikusok kemény szankciókkal néznek szembe, mert amit csinálnak a jogállammal, az többé nem egyeztethető össze a közösség szabályaival. Harmadszor, már tárgyalják a következő hosszú távú költségvetést, ami szintén mélyíti az ellentéteket, a legrosszabbkor. Végül a jobboldali populisták kiépítik hatalmi bázisukat. Magyarország, Olaszország után most Svédország jön, ehhez a migráció a katalizátor. A napi politikában groteszk méreteket ölt a hisztéria, mind a magyaroknál, mind az osztrákoknál, de még az ideges németeknél is.  

Ilyen viszonyok közepette jelentette be Weber, hogy indul a Bizottság elnöki tisztéért, ám az eddigi rendi felállás éppen most múlik ki az EU-ban. A bajor politikus igazolja, hogy vannak olyan összefonódások, amelyek megfojtják a pártcsaládokat. Mert mi keresnivalója van a Fidesznek a Néppártban? Mi legyen az unió ellenségeivel, akik lehet, hogy hamarosan a legerősebb irányzatot adják, csak éppen több frakcióra oszlanak? Weber maga mindenből egy kevés: valamennyire kereszténydemokrata, de fideszes is. Gazdaságilag közel áll Macronhoz, de nem ért egyet a franciák vezető európai szerepével. Immár nem lehet a politikai integrációt a közösség legfőbb politikai céljává nyilvánítani, ahhoz a populisták túlságosan is semmibe veszik a jogot.  Vagyis a jövő évi választáson demokratikus érettségből vizsgázik a kontinens. Ezért fontos, hogy a jobbos demagógok már most megtudják, mi az ára a rombolásuknak, és hogy véget érjen a molyolás Európa vélt java körül.  

Egy brit elemző intézet vezetője szerint az európai vezetőknek új nyelvet kell találniuk, amikor a bevándorlásról beszélnek, mert különben az unió menthetetlenül belecsúszik a nacionalista populizmusba – kezdi a The Wall Street Journal írt cikkét Sophia Gaston. A Társadalmi és Politikai Kockázatelemző Központ igazgatónője úgy látja: bizonyos mértékű migráció továbbra is szükséges és kívánatos, ám az EU évek óta nem néz szembe a kultúra, az identitás és az összetartozás kényes kérdésével. Populista uszítók ezalatt átvették a közbeszéd irányítását ez ügyben. A polgárok pedig gyakran az érzik, hogy semmi hasznuk az érkező tömegből. Főként a képzetlen munkavállalók körében erős a benyomás, hogy meg kell küzdeniük az állásokért az idegenekkel. Ott viszont nem jelentkezik, ahol magasan képzett munkakörökről van szó.

További aggály, hogy ha sokan jönnek, az megterheli a jóléti rendszert, és hogy a társadalmi juttatásokat azoknak kell adni, akik nyújtanak is valamit cserében. Ez esetben kifogják a szelet a populisták vitorlájából, mármint hogy a migránsok élősködnek az államon.

A legkeményebb téma azonban a beilleszkedés, még a határvédelemnél is kényesebb. A politikusoknak el kell ismerniük, hogy a mélyen elszigetelt rétegek erőszakossá válhatnak, egyben pedig kormányozhatatlanná. Végül pedig a vezetőknek fel kell adniuk az unalmas semlegességet, a nyugati értékek védelmét célzó harc élére kell állniuk. De ettől már sok helyen úgy érzik az emberek, hogy veszélyben az életmódjuk és a közösségük a migránsok miatt. Vagyis nem lehet késlekedni: új stratégiát kell találni. Haladéktalanul.

Svédország sokáig a liberalizmus világítótornya volt, ám holnap nagyon sokan az egyre terjedő európai nacionalizmusra voksolnak majd – véli a The Times. A szélsőjobbos Svéd Demokraták csak nemrégiben szabadultak meg neonáci gyökereiktől, ám a választáson akár az ország legerősebb pártja lehet belőlük. A párt 24%-ot is szerezhet, ennélfogva játszhatja a mérleg nyelvét is, attól függően, milyen koalíció alakul. Meghatározza a politikai napirendet, amikor nyíltan megkérdőjelezi a multikulti társadalmat és kaput nyitott az erőszakhoz.

Az ok a bevándorlás, és az ebből fakadó gondok még legalább két nemzedéken át megmaradnak. Mind inkább eltűnik a korábbi egyetértés, mármint, hogy gyorsan integrálni kell az érkezőket, ellenben annál hangosabbak a követelések, hogy toloncolják ki mindazokat, akiket nem fogadnak be.

A Liga képében a radikalizálódott ellenzék jutott hatalomra Olaszországban, de ez áll Ausztriában az FPÖ-re is. Napjaink legfontosabb kapcsolatfelvétele ez ügyben az Orbán–Salvini-találkozó. Ők ketten a kvóták ügyében nagyon nem értenek egyet, ám abban igen, hogy a migrációs politika folytán alaposan megváltozik jövőre az EP összetétele, de maga az EU is.

A másik oldalon a francia elnök egyre inkább magára marad. Az ellenőrizetlen bevándorlásból eredő erőszak, illetve a sikertelen beilleszkedés jobbra tolja Európát. És úgy tűnik föld, hogy a mérsékelt pártok nem tudják leszerelni a populistákat. A statisztikák azt jósolják, hogy Nyugaton a következő időszakban erősen megugrik a muzulmán lakosság aránya. Ha folytatódik a látványos bevándorlás, a németeknél 2050-re elérheti a 20%-ot is. A populisták ebből következően egyetlen idegent sem akarnak beengedni a jövőben.

A migránsok roppant mód megterhelik Svédországban a jóléti rendszert, ezt hangoztatják a Demokraták, de ma már egyre inkább a Mérsékelt Párt hívei is. Már nem szégyen ilyesmiről nyíltan beszélni. Az ország közben még ott tart, hogy nem dőlt el: ki számít gazdasági migránsnak, az ellátó rendszerre túlzott teher nehezedik, a Demokratákat pedig még többen támogatják. Közben azonban bizonyos körzetek teljesen elnéptelenednének a bevándorlók nélkül. Viszont: ha Európa hátat fordít az üldözötteknek, az odavezethet, hogy egy új nemzedék fog hinni a muzulmánok örökös áldozatszerepében. Az pedig új dzsihád lehetőségét rejti magában.

Svédország számára a tennivaló világos: javítani kell a beilleszkedés intézményein és rugalmasabbá kell tenni a munkavállalás lehetőségét. Csak közben az a dilemma, nehogy ily módon az ország még vonzóbb célpont legyen azok számára, akik jobb életre vágynak Afrikában vagy a Közel-Keleten. Vagyis hatalmas a holnapi választás tétje. 

A nemzeteközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.